2023. január 11.

Roxfort és Harry Potter mégis létezett? - A britek már megtalálták a választ

Varázsvesszők és mágikus italok, átkok és druidák - ezek a szigetország kulturális örökségének részei.


"Nem. Roxfort varázsló iskolája, vagy valami ahhoz hasonló valóban nem létezik." Újból és újból ezt a felvilágosítást kénytelenek adni a brit turisztikai hivatalok a nagyszámú érdeklődőnek. Sok egyéb azonban igazán nem az írónő képzeletének szüleménye, amivel Joanne K. Rowling Harry Potter történeteiben találkozhatunk.

Varázsvesszők és mágikus italok, átkok és druidák - ezek a szigetország kulturális örökségének részei. Régészek, történészek és gyógynövények kutatói, akik eddig legfeljebb szűk szakkörökben találtak érdeklődésre vajákosságot kutató munkásságukkal, újabban a figyelem középpontjába kerültek.

Az angolok most megtanulják például, hogy őseik feltehetően már 26 ezer évvel ezelőtt varázsvesszővel hadonásztak. Walesben, a Paviland-magaslaton ugyanis egy sírban törött elefántcsont botokat találtak, amelyek - Ronald Hutton történész professzor szerint - varázsvesszők lehettek.

Harry Potter, Roxfort, Stúdió, London, Italok

Mielőtt Harry Potter felkeresné Roxfort varázsló iskoláját, előbb egy fazékra kell szert tennie. Ez is "történelem": egyebek közt a római korból is fennmaradtak jelképek sokaságával ékesített fazekak. Ezekben a druidák - hasonlóan ahhoz ahogyan Miraculix az Asterix-faluban teszi - "varázsitalokat" kevertek, gyakran hallucináló hatásúakat. Némelyeket most újból felfedeznek. A fagyöngyöket, amelyeket Miraculix sarlóval vagdal szét, a rákos megbetegedések kemoterápiás kezelésénél a beteg szervezet ellenálló képességének erősítésére használják.

Harry Potter gyógynövény-professzora, Bimba azt állítja a koboldokról, hogy azok "lényeges alkotóelemei a legtöbb ellenméregnek". Mire Hermine hozzáteszi: "A koboldok kiáltása halált hoz mindenkire, aki meghallja". Ez régi angol néphit. A koboldok számlájára írható az is, hogy nem egy varázsló állítja magáról: képes repülni.

Julius Caesar úgy jellemezte a brit druidákat, mint titokzatos jövőbe látókat és gyógyítókat, akik azonban emberáldozatokat is megköveteltek. Akad történész, aki szerint Merlin, a brit "Ős-Potter" is druida volt - "olyan ember, aki birtokában volt az erdők tudásának". Állítólag a VI. század végén élt és a hagyomány szerint képes volt megjósolni a jövőt, állatokkal beszélni és félelmetes átkokat mondani.

Átkok, amelyek mindenekelőtt a Harry Potter 4. kötetében játszanak szerepet, már a korai középkorban "tökéletes gyilkosságnak" számítottak, mivel nem hagytak nyomot maguk után. Angol lakóházak építésénél még a XX. század elején is befalaztak öreg cipőket, patkókat, babákat vagy vizelettel töltött üvegeket, hogy "mágikus villámhárítóként" védelmet nyújtsanak ártó szándékú átkok ellen.

Bizonyos vonatkozásban a druidák hasonlítottak David Copperfieldhez - mármint a mágushoz, nem pedig Dickens hőséhez -, de nem voltak olyan kifinomultak. A vaskos "varázskönyvek", akárcsak a hosszú szakáll és a magas kalap, nyilvánvalóan már régen is hozzátartoztak a varázsló "felszereléséhez", a kutatók feltevése szerint azonban csak elkápráztatásul szolgáltak. A varázskönyvekkel ugyanis az a bökkenő, hogy a druidák közül csupán igen kevesen tudtak olvasni. A kristálygömbnek is valószínűleg csak hatásvadász szerepe volt. A jövőbe pálcák, később pedig kártyák segítségével pillantottak be.