A Mozart-golyó igaz története

2016. január 6.

A Mozart-golyó igaz története

A Mozart-golyó története a XIX. század második felére nyúlik vissza. Egyszerű cukrászati termékként indult és jelképértékű, hírneves bonbonná vált: zöld pisztáciából készült marcipánt burkolnak finom nugátba, majd fapálcika segítségével sötét csokoládémasszába mártják.

Sokaknak jutott észébe, hogy fogyasztási cikket vagy élelmiszert nevezzen el a nagy zeneszerzőről, a város híres fiáról. Az 1800-as évek közepén csokoládés Mozart-torta került forgalomba, 1911-ben pedig a „Mozart-krémet“, „egész Salzburg legjobb cipőkrémét“ kínálta a Hladik cég getreidegassei boltjában. Röviddel 1900 után a salzburgi Schatz cukrászda is gyártott Mozart-golyót és ez a termék viselte első ízben a „Mozart-golyó“ nevet.

 


Schatz cukrászda


1890-ben történt, hogy a hat évvel korábban Salzburgba települt cukrászmester, Paul Fürst kidolgozta egy praliné receptjét, melyet kezdetben Mozart-bonbonnak, majd Mozart-golyónak nevezett, tisztelgésképpen a salzburgi zeneszerző előtt, akinek népszerűsége akkoriban még nem volt a maihoz fogható.

 


Miben jelentett újdonságot és hogyan készül a Mozart-golyó? Elsősorban gömbölyű formájában és az előállítótól szaktudást követelő koncentrikus felépítésében. Zöld pisztáciából készült marcipánt burkolnak finom nugátba, majd fapálcika segítségével sötét csokoládémasszába mártják. A pálcikákat ezután táblácskákba szúrják és csak a csokoládémassza megkötése után távolítják el. A pálcika nyomát sűrű csokoládéval tüntetik el.

 


Paul Fürst az 1905-ös Párizsi Világkiállításon is bemutatta a Mozart-golyót, ahol aranyéremmel díjazták a terméket. Ekkortájt már más salzburgi cukrászdák is másolták a Mozart-golyót - Paul Fürst elmulasztotta a termék és a csomagolás szabadalmaztatását – és az édesipar már az I. világháború előtt megkezdte a nagybani előállítást is. A II. világháború után milliós méreteket öltött a gyártás, jelentősen hozzájárulva ezzel a termék világhírének megalapozásához.

 


Salzburgban szerzői jogi vita robbant ki a Mozart-golyót előállító cukrászdák között. Ez a nézeteltérés ausztriai szintű versengéssé nőtte ki magát, sőt osztrák-bajor gazdasági háborúsággá, melynek ügyét az Európai Közösség elé is felterjesztették. Sosem a recept volt a vita tárgya, hanem az egyedüli forgalmazás és az export joga, a csomagolás jellege és színe, valamint a „Mozart-golyó“ elnevezés, illetve a „valódi“, az „eredeti“ és a „salzburgi“ jelzők használatának joga. Végül Norbert Fürst, a feltaláló dédunokája diadalmaskodott. 1996-ban harmadfokon pernyertes lett egy neves riválissal szemben és azóta ő az egyetlen gyártó, aki „Eredeti salzburgi Mozart-golyó“ néven jogosult forgalmazni termékét.

Norbert Fürst felfogása szerint „az Eredeti salzburgi Mozart-golyó nem Mozart-szuvenír, hanem bonbon, melyet nem szabadna arra alkalmatlan és napsütötte standokon árusítani. Visszafogottabban, meggondoltabban kellene eljárni a Mozart-attribútumok alkalmazása terén is, legyenek azok képek, hegedű vagy más. A Mozart-golyó önmagában is nagyhírű termék, nem szükséges és nem is célszerű hát folytonosan nagy névadójára hivatkozni. A Mozart-golyó roppant igényesen komponált bonbon – nem több, de nem is kevesebb“.

 



 


Kapcsolódó hírek