Megnyílt Leonardo szőlőskertje Milánóban

2016. szeptember 6.

Hetedhétország.hu

Megnyílt Leonardo szőlőskertje Milánóban

Itt nem nehéz elképzelni, ahogy egy hosszú és nehéz nap után Leonardo da Vinci Az utolsó vacsorán dolgozva ellenőrzi a szőlőültetvénye állapotát.

Nemcsak Leonardo Az utolsó vacsorájáért érdemes ellátogatni a milánói Santa Maria delle Grazia templomba. Vele szemben Milánó legújabb látnivalója, Leonardo féltve őrzött szőlőültetvénye, a Casa degli Atellani kertjében lenyűgözi a látogatókat.

Leonardo 1482-ben Lorenzo il Magnifico Firenzéjéből Milánóban költözött, a milánói herceg, Ludovico Maria Sforza, "a Mór" (il Moro) udvarába. Ebben az időben Ludovico és Leonardo is 30 évesek voltak. 1495-ben Ludovico megbízta Az utolsó vacsora elkészítésével, a Santa Maria delle Grazia refektóriumába, abba a templomba, amelyet a családja mauzóleumává akart átalakítani. 1498-ban pedig Ludovico egy majdnem tizenhat sorból álló, egy hektáron elterülő szőlőültetvényt ajándékozott Leonardonak.

Leonardo da Vinci szőlőültetvénye annak idején egy mező közepén, a Casa degli Atellani jelenlegi kertjének végében volt.

 

Leonardo bortermelő családból származott. Nem nehéz elképzelni, hogy egy hosszú és nehéz nap után Az utolsó vacsorán dolgozva, a Casa degli Atellani felé tartva, ellenőrzi a szőlőültetvénye állapotát. Ez az idillikus állapot azonban nem tartott sokáig. 1500 áprilisában a francia király csapatai legyőzték és bebörtönözték Ludovico-t, és Leonardo kénytelen volt elhagyni Milánót; de előtte még a szőlőültetvényét kedvenc tanítványa, Gian Giacomo Caprotti, vagy ismertebb nevén Salaì apjára bízta.

Leonardo sosem felejtette el a szőlőültetvényét: a francia megszállás után visszaszerezte. 1519-ben, halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy osszák kétfelé: egyet a szolgálójának, egyet Salaì-nak, aki egy kis házban élt arrafelé, ahol öt évvel később máig tisztázatlan körülmények között megölték.

Az Attelani család egyike volt a Sforzák udvaroncainak. Ludoviconak volt egy kettős álma Milánóról: a Santa Maria delle Grazie bazilikát akarta egyrészt a Sforza család mauzóleumává alakítani, másrészt egy lakó környezetet építeni, ahová a leghűségesebb követőit akarta elszállásolni, mint az Atellanik és Leonardo. 1490. szeptember 25-én Ludovico il Moro, Giacometto di Lucia dell'Atellának, lovagjának és hűséges fegyvernökének ajándékozott két szomszédos házat, egy nagyot és egy kicsit, amelyeket azon a nyáron vásárolt meg egy piacenza-i nemesember örököseitől 6000 líráért.

Az Atellani-k valószínűleg egy Basilicatából származó diplomata és udvaronc család volt, amely a 15. század folyamán költözött el a Sforzák udvarába. A Casa degli Atellani falain talált freskók, a házak és a csodálatos kert mind-mind arról tanúskodnak, hogy a Sforza időszak alatt végig a milánói társasági élet középpontjában álltak. Az Atellani-k egészen a 17. századig itt éltek, ezután a házak többször tulajdonost cseréltek.

1823-ban a Casa degli Atellani homlokzatát neoklasszicista stílusban átépítették. A felújításnak köszönhetően a ház első alkalommal felbukkant a Milánót bemutató útikönyvekben is. 1919-ben Ettore Conti mérnök és szenátor lett az új tulajdonos, aki a birtokot otthonává akarta tenni, felesége Gianna Casati tiltakozásai ellenére: "Ne is reménykedj, hogy abban a pajtában fogunk lakni".

Conti vejét, Piero Portaluppit bízta meg a feladattal. Portaluppi a két házat eggyé építette át, a freskókat és a házban talált, 5 évszázadig érintetlenül hagyott kincseket is beépítette. Három év munka utána Casa degli Atellani-t 1922-ben avatták fel, Ettore Conti és Gianna Casati ezüst házassági évfordulójának alkalmából. A teljes felújítással második világháború végére lettek készen, amelyekre szükség is volt az 1943. augusztus 13-i és 16-i súlyos bombázások után.

1920-ban határozta meg Luca Beltrami építész és Leonardo-szakértő, reneszánsz dokumentumokra hagyatkozva, a szőlőültetvény lehetséges elhelyezkedését, a Casa degli Atellani jelenlegi kertjének végében.

Leonardo szőlőültetvénye végül a 2015-ös Expo-ra éledt újjá, ekkor nyitották meg a Casa degli Atellani-t is a kertjével együtt. A Beltrami által meghatározott területet felásva szőlőtőkéket szabályozó ösvényeket találtak, ahol a földrétegeket felkészítették az új szőlő befogadására. Azonban, hogy az ültetvény újjáéledhessen, meg kellett határozni, a lehető legnagyobb pontossággal, a Leonardo által termesztett szőlő fajtáját.

A Milánói Egyetem Mezőgazdasági és Ételtudományi tanszékéről az akadémikusok az ásatásokról származó organikus anyagok laboratóriumi analízisével kimutatták, hogy mindegyik a vitis vinifera-hoz tartozik, egy gyakori európai-ázsiai fajtához. Az eredményeket vizsgálva újra tudták alkotni a teljes génprofilt, amelyet összehasonlítottak a Leonardo idején termesztettekével. Leonardo szőlőváltozata szinte teljesen megegyezett a Malvasia egy fajtájával, a Malvasia di Candia Aromatica-val, amely nagyon népszerű volt abban az időben.

Ezután a Milánói Egyetem hatvan szőlőtőkét telepített egy üvegházba, amelyek miután elérték a megfelelő méretet, kiültették a helyszínre. A látogatók most már megcsodálhatják Leonardo szőlőjét, amely a 16. századi sorokban, ugyanazzal a szőlővel éledt újjá.