A leghátborzongatóbb helyek Itáliában

2019. november 1.

Hetedhétország.hu

A leghátborzongatóbb helyek Itáliában

Egy utazás emlékei legtöbbször elhalványulnak, azonban ezeket a hátborzongató látnivalókat egyszerűen nem lehet elfelejteni.

Róma

Róma és környéke alatt óriási katakombarendszer húzódik, eddig 54 katakombát s hétmillió (!) sírt tártak fel a régszek, melyek közül öt ma is látogatható. A katakombákat keresztények ásták.

Katakombák Rómában
Katakombák Rómában

A Priscilla katakomba egyike Róma számos katakombájának, mégis a "királynő" címet viseli az itt eltemetett számos mártír és püspök miatt. A Priscilla-katakomba őrzi Szűz Mária és a gyermek Jézus legrégebbi ismert ábrázolását.

Róma másik és talán legbizarrabb látványosságát egy 17.századi templom, a Santa Maria della Concezione vagy másik nevén a Kapucinusok temploma rejti. Santa Maria della Concezione templom kriptájának padozatát a Szentföldről származó föld, falait pedig mintegy 4000 kapucinus barát csontja borítja. 1500-1870 között leltek itt örök nyugalmat a kapucinus szerzetesek és Róma legszegényebb halottai. Az elhunytak tetemét egy ideig egymás mellé helyezték, amikor elfogyott a hely, akkor kezdték a szerzetesek csontjait a falakra rögzíteni, különféle mintákat követve s formázva.

Kapucinusok temploma
Kapucinusok temploma

A kriptában egy emléktábla figyelmezteti az ide látogatót, hogy aki ide belép, átélheti, miként zárul be az idő ajtaja s nyílik ki az örökkévalóság kapuja. A táblán ez olvasható: “Voltunk, mint te, leszel, mint mi…”

Palermo

A palermói katakombákat a világ legfélelmetesebb helyei között tartják számon, nem véletlenül, ugyanis körülbelül nyolcezer mumifikálódott holttestet őriznek, melyek közül az elsők a 15. századból származnak. A Convento dei Cappuccini (Kapucinus katakomba) Palermo legszokatlanabb és legkomorabb nevezetessége.

Amikor a kapucinus szerzetesek évszázadokkal ezelőtt építési telket kértek Palermo vezetőitől kolostoruk számára, látszólag a legrosszabb földdarabot kapták a szűkmarkú városatyáktól. Utóbb azonban kiderült, hogy aranybányára építkeztek, hisz a kolostor alatt húzódó pincerendszerben eltemetett első barát teste hosszú évek múltán se akart elbomlani. A különös esetet isteni jelként értékelték a szicíliaiak, akik ettől kezdve - legalábbis azon nemesek és gazdagok, akik megtehették - minden követ megmozgattak, hogy itt temetkezhessenek el. Végrendeletükben nemcsak azt hagyták meg, hogy milyen öltözékben temessék el őket, hanem azt is, hogy egy bizonyos idő elteltével cseréljék le a ruházatukat.

Az idők során egyre szervezettebbé vált a földalatti temető működése: hamar kialakult a halottak kategorizálásának szokása, így ma külön folyosója van a férfiaknak, a nőknek, a gyerekeknek, a szüzeknek, a papoknak, valamint a különböző foglalkozások képviselőinek - orvosoknak, politikusoknak, festőknek.

A katakombákban holttestek sorai lógnak vagy dőlnek ijesztő helyzetekben. Híres lakói is vannak, közöttük Lorenzo Marabitti és Filipo Pennino szobrászok, Tunisz királyának katolikus hitre áttért fia, illetve Velázquez, a spanyol festő és felesége.

Bár az itt megtett séta az út minden pontján vérfagyasztó és megrázó, a katakombalakói közül a gyermekek holttestei jelentik a legmegrendítőbb élményt, közöttük is a kis Rosalia Lombardo, aki játékbabaként fekszik üvegkoporsójában, mintha ma is csak aludna. A kislány az első világháború végén született, s szülei egyetlen öröme volt. 1920-ban azonban tüdőgyulladást kapott, s antibiotikumok hiányában meghalt. Mivel Szicíliában a halottakra afféle "kicsi szentekként", a család túlvilági védelmezőjeként tekintenek, apja, Mario Lombardo elhatározta, hogy az élettelen testet bebalzsamoztatja, s ezáltal halhatatlanná teszi. A műveletet Alfredo Salafiára, a kor egyik híres gyógyszerészére és balzsamozómesterére bízta, aki a jelek szerint kitűnő munkát végzett.

Nápoly

A nápolyi San Gennaro katakomba kísérteties temetkezési helyeit a 2-10 sz. között használták. A9. századig itt őrizték Nápoly védőszentjének, San Gennarónak csontjait.


Otranto

A pugliai Otrantót 1480-ban török-támadás érte, 12 ezren haltak meg. A Gedik Ahmed pasa vezette támadás brutálisan végződött: a város 50 éven felüli férfi lakóit majd egy szálig levágták, a nők, valamint a 15 év alatti gyermekek albán rabszolgák kezébe kerültek, a megmaradt fiatal és középkorú férfiakat pedig arra kötelezték, hogy áttérjenek az iszlámra. Nyolcszázan erre nem voltak hajlandóak, így egyesével lefejezték őket a közeli domb tetején. A hitükért a halált is vállaló mártírok maradványait ma az otrantói Santa Maria Annunziata székesegyház keresztkápolnájában öt nagy, oltár mögötti üvegvitrinben őrzik. Mindegyiküknek az arccsontja fordul a látogatók felé, egy fekvése azonban eltér a többitől, s a mennyezet felé néz.


Az „otrantói mártírokat”  1771-ben boldoggá, 2013-ban pedig szentté avatották, ma Otranto védőszentjei. 

Milánó

Milánói 12. századi San Bernardino alle Ossa templom legérdekesebb része a templomhoz csatlakozó Capella Ossario (Csontház), amelynek falait emberi csontok borítják. A legenda szerint a csontok azoknak a katolikus vértanúknak földi maradványai, akik Szent Ambrus idejében az ariánusokkal folytatott háborúskodás során vesztették életüket. Egy másik változat úgy szól, hogy azoknak a milánói harcosoknak a csontjai vannak itt, akik a keleti gótok elleni harcokban estek el. A legvalószínűbb feltevés az, hogy a csontok a megszüntetett közeli temetőből származnak.