| 2015. március 27. | |
Ismeri az osztrák Szibéria mítoszát? |
|
A bécsiek Galíciát az "osztrák Szibériának", szegény, egzotikus lakosságú, messzi országnak tartották. Galícia központja, Lemberg az Osztrák-Magyar Monarchia negyedik legnagyobb városa volt. Galíciai mítosz címmel nyílt kiállítás Bécsben a Bécs Múzeumban (Wien Museum), a tárlat lengyel, ukrán, osztrák és zsidó szemszögből mutatja be a régió történetét. |
|
|
A bécsiek Galíciát az "osztrák Szibériának", szegény, egzotikus lakosságú, messzi országnak tartották. Galícia központja, Lemberg az Osztrák-Magyar Monarchia negyedik legnagyobb városa volt. Galíciai mítosz címmel nyílt kiállítás Bécsben a Bécs Múzeumban (Wien Museum), a tárlat lengyel, ukrán, osztrák és zsidó szemszögből mutatja be a régió történetét. Galíciát, amely területileg akkora volt, mint a mai Ausztria, a nyelvi és a vallási sokszínűség jellemezte, hiszen ukrán, lengyel és jiddis nyelven beszéltek és egymás mellett éltek a római katolikusok, a zsidók és a görögkatolikusok is. Galícia központja, Lemberg az Osztrák-Magyar Monarchia negyedik legnagyobb városa volt. Galícia 1722-től tartozott a Habsburg Monarchiához, és az első világháború végén tűnt el a térképről. Ugyan II. József igyekezett fejleszteni a régiót, a tartományra a szegénység és a visszamaradottság volt jellemző. A lakosság nyolcvan százaléka földművelésből élt, a huszadik század első évtizedeiben csaknem félmillió lengyel, ukrán, zsidó és német lakos vándorolt ki az Egyesült Államokba, Kanadába és Brazíliába. 1837-ben kiépítették a környék vasúthálózatát, az itt található kőolajkészlet miatt pedig a Monarchia az Egyesült Államok és Oroszország után a második legnagyobb kitermelő országnak számított az első világháború előtt. |
|