» Németország

» Németország » Szászország


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Drezda egykor szász uralkodók székhelye volt, a világ egyik legszebb városát az "Elba menti Firenzének" is nevezik.


A város annak idején tele volt gyönyörű reneszánsz és barokk épületekkel, amelyeknek szépsége Canalettót is rabul ejtette. Az itáliai mester számos festményen örökítette meg a XVIII. századi Drezda látványát.

Az általa megcsodált paloták, templomok nagyrésze ma már csak képen, reprodukción látható. A várost romba döntő világháborús bombatámadás - 40 ezer ember halála mellett - a páratlan épületegyüttes pusztulását is okozta. A legnevesebbek, így a szász királyi palota, a Gottfried Semper tervezte operaház és a Zwinger újjáépítése már az NDK idején elkezdődött, és részben be is fejeződött.

A világhírű képtárnak is otthont adó Zwinger, a kastély, az udvari templom (Hofkirche), az opera, amelyet tervezőjéről Semper operának neveztek el, az Albertinum, az Elba-parti sétány - egy kupacban állnak Drezda barokk óvárosának lenyűgöző építményei, belsejükben felbecsülhetetlen értékű kultúrkincsekkel, pár méterre az Elbától.

Drezda története

Drezdát az Elba folyó partjain valamikor szláv halászok alapították, a németek a XII. század végétől telepedtek le a városban, amely aztán központi szerepet kapott a szászság, Szászország történetében. A XVIII. században épült a Zwinger, a Hofkirche, a Frauenkirche. A második sziléziai háborúban a poroszok a város egy részét elpusztították.

1945 februárjában került sor a második világháború legnagyobb bombatámadására Drezda ellen. Ebbe az ipari szempontból jelentéktelen városba a menekültek ezreit helyezték el, és a 14 órás támadás következtében 100 ezer ember pusztult el.

Néhány héttel a háború befejezése előtt, 1945. február 13-án, miután a meteorológusok tiszta időt jeleztek, nem messze Londontól 244 Lancaster típusú angol bombázó emelkedik a levegőbe és útjuk Németországba vezet. Már sötét éjszaka van, amikor elérik Drezdát és 22 óra 11 perckor Maurice Smith parancsnok kiadja az utasítást a bombázás megkezdésére. A parancs szerint a támadás elsősorban a belváros ellen irányul, egy háromszor öt kilométeres nagyságú területre, a város legsűrűbben lakott részére, a legnevesebb épületekre szórják a robbanó- és gyújtóbombákat. A szirénák mintegy félórával az angol gépek érkezése előtt szólaltak meg. Ám az érintett körzetekben az emberek hiába menekültek az óvóhelyekre, annyira összpontosított volt a támadás, hogy szinte minden épület összedőlt és a gyújtóbombák mindent lángba borítottak. A túlélők még fel sem ocsúdhatnak, amikor újabb 529 Lancaster érkezik a már lángokban álló város fölé és szórják a bombát. A brit királyi légierő, a Royal Air Force hivatalos adatai szerint a két támadásban összesen 2659 tonna robbanó- és gyújtóbombát dobtak le Drezdára, amely tele volt a Sziléziából érkezett menekültek százezreivel, és
addig Németország legszebb városa volt.

Mintha mindez nem lett volna elég, másnap délben 311 amerikai B-17 típusú bombázó további 771 tonna, s aznap éjszaka újabb 210 amerikai bombázó 461 tonna bombát szór Drezdára. A belvárosi óvóhelyeken később elégett, megfulladt emberek ezreinek tetemét találták. Mindmáig vita van arról, hogy a légitámadások mennyi halálos áldozatot követeltek. A szakemberek szerint ezen a két napon bizonyíthatóan legkevesebb 35 ezer ember halt meg, de nagyon valószínű, hogy ennél sokkal több volt az áldozatok tényleges száma. A város területének mintegy hatvan százalékát porig rombolták és felégették.

Mindmáig tisztázatlan, hogy a brit és az amerikai hadvezetés miért ítélte fontosnak a város lebombázását és miért tartotta szükségesnek az ilyen mértékű pusztítást.

Drezdát addig csupán 1944 végén érte egyszer egy kisebb légitámadás, s akkor is külvárosi területekre hullottak a bombák. A drezdaiak körében el is terjedt, hogy Churchillnek egy nagynénje él a városban, ezért kímélik a szövetséges bombázók. Az előrenyomuló szovjet csapatok elől menekülő sziléziai németek közül mintegy negyedmillióan itt leltek menedéket. A lakosság akkori teljes létszámát mintegy 950 ezerre teszik.

Február 13-ikáig sértetlenek maradtak az "Elba Firenzéje" szinte páratlan szépségű barokk épületei, a Zwinger, a Semperoper, a Frauenkirche, a fejedelmi kastély és a többi impozáns épület. Erich Kästner író megfogalmazása szerint a szász város olyan csodálatos volt, hogy itt nem kellett a gyerekeket szépségre nevelni, hiszen úgy szívták magukba, mint az erdész fia a tiszta levegőt.

A szövetséges légierő állítólag már február elején, a szovjet-brit-amerikai jaltai csúcstalálkozóra időzítve szerette volna lebombázni Drezdát, hogy erősítse a nyugati hatalmak tárgyalási pozícióját, de az időjárás majdnem másfél héten át nem tette lehetővé a támadást. A légitámadásokkal egyrészt meg akarták törni a nácik további ellenállását, másrészt a szovjeteknek is bizonyítani akarták erejüket. Drezda az értelmetlen háborús pusztítás egyik legdrámaibb intő példájaként vonult be a történelembe.

Residenzschloss: A drezdai uralkodói palota

A helyenként zöldre festett boltozatáról elnevezett kincstárat (Grünes Gewölbe, Zöld boltozat) Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király hozta létre 1723-ban. Az évszázadok során háromezernél is több műalkotás - ékszerek, dísztárgyak, bútorok - gyűlt össze benne, és kezdettől nemcsak a műtárgyak őrzésére, hanem bemutatására, kiállítására is szolgált.

A palota és benne a kincstár, a második világháború utolsó szakaszában, 1945 februárjában légitámadás következtében szinte a teljes drezdai belvárossal együtt nagyrészt romba dőlt és kiégett. A helyreállítás az ezredforduló után fejeződött be, a kincstár 2006 óta látogatható ismét.

Frauenkirche

A Miasszonyunk templom (Frauenkirche), Németország egykori leghatalmasabb protestáns temploma, 1945 februárjában,  két nappal a bombázás után omlott össze, mert a föld rezgése következtében az oszlopok meginogtak, nem bírták el a 95
méter magas, óriási kupolát. Az 1734-ben fölavatott templomot helyreállították.

Zwinger

A pavilonokkal bővített és árkádsorokkal díszített nagyszabású épületet 1709 és 1728 között Erős Ágost szász választófejedelem felkérésére Matthäus Daniel Pöppelmann tervei alapján építették. A 19. század közepén Gottfried Sempel az olasz reneszánsz stílusában épült képtárral zárta le az épületegyüttest az északi oldalon. A Zwingert Drezda más kulturális épületeihez hasonlóan lerombolta az 1945 februárjában végrehajtott légitámadás. Sok nehézség és nagy költségek árán 1963-ra éptette fel ismét a volt NDK.

Karácsonyi vásár

drezdai karácsonyi vásár a legrégebbi, legnagyobb vásárnak számít Németországban, és maga a karácsonyi vásározás szokása is tulajdonképpen innen ered. A vásár a nevét arról a kalácsszerű süteményről kapta, amit a németek főleg karácsonykor készítenek, és amit az ország nagy részén stollen néven ismernek.

Christstollen formája a pólyában fekvő Jézusra utal, és mivel kandírozott citrus-félék héját, mazsolát és marcipánt is tartalmaz, inkább a gyümölcskenyérhez hasonlítható. Legelőször itt sütötték meg az 1500-as évek közepén, de máig őrzik legendáját és különleges receptjét a drezdai tradicionális pékségek. Az adventi stollenfesztivál keretében a Zwinger palotától a vásár területéig egy hatalmas példányát hordozzák végig a süteménynek, hogy aztán a vásározók között szétoszthassák.

A drezdai óvárosban a Miasszonyunk templo­ma környékén és a közeli Régi Piactéren cso­por­to­su­ló bódékban azonban nemcsak a stollent érdemes keresni, de a városra jellemző diótörős figurákat, a pulsnitzeri borssüteményt és az aszalt szilvaszemekből megkomponált kéményseprő szilvaemberkét is, ami állítólag újévkor szerencsét hoz. A legkisebbek sem tudnak majd elmenni szó nélkül a Frauenkirche (Miasszonyunk temploma) melletti téren található adventi naptár mellett, ahol minden nap egy mesepalotából érkező kis emberke nyitja ki a naptár egy-egy ajtaját. Jellegzetes eleme a vásárnak az a tér közepén felállított 14 méter magas fából készült forgó karácsonyi piramis, amelyet a tetején lévő propeller forgat, és amit a piramis alján lévő gyertyák felszálló hője hoz mozgásba. 

A drezdai adventi vásárban még csak fáznunk sem kell, 15 ezer négyzetméteres fűtött sátorral készülnek a látogatók fogadására, ahol az ünnephez kötődő meseelőadásokat, koncerteket és a város ünnepi hagyományát feldolgozó bemutatókat is tartanak.

Tartomány:Szászország
Cím:Drezda
GPS: 51° 2′ 57.58296″, 13° 44′ 17.31732″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó

arrow_upward