Basel

Négy komp több mint 150 éve szállítja egész évben utasokat a Rajna egyik partjáról a másikra. A kihagyhatatlan hajóút során a vendégek megtapasztalhatják, milyen az, amikor látszólag megáll az idő, csend van, és a komp is átadja magát a folyó sodrásának, és úgy viszi át az utasokat a túlpartra.

Még régebbi múltra tekint vissza Svájc legrégibb búcsúja, a több mint 550 éves baseli őszi vásár, amelynek a belvárosban hét tér és egy vásárcsarnok ad helyet. Az évente megrendezésre kerülő vásárra nem csak a helyiek látogatnak el nagy számban. Külön említésre méltó a parkszerű kialakítású Petersplatz, ahol ilyenkor bódék, vásári és kézműves standok százai kerülnek felállításra. 

A Rajna-parti város társadalmi életére legnagyobb hatást gyakorló hagyomány minden bizonnyal a híres baseli Karnevál, amely ugyan csak három napig tart, de Basel lakói az év többi 362 napján teljes odaadással készülnek rá. A karnevál idején közel 20 ezer ünneplő vonul végig a város utcáin és sikátorain, zenével és lámpások fényével teremtve csodálatos hangulatot. Ha szeretné Bázelt megismerni, ne hagyja ki ezt az élményt!

Történelem

Bázel helyén már az i. e. 5. században település állt. A kelta oppidumot (erődöt) az i. e. 1. század környékén emelték itt. A római hódítás után katonai tábor létesült itt, és a település az i. sz. 1. század végére Germania Superior provincia része lett. A római uralom a 3. századra meggyengült, de még a 4. század során is számos alkalommal sikerült visszaverni a germán hódítási kísérleteket.

Az alemann törzsszövetség népei végül 406-ban aratott győzelmük után telepedtek le a Svájci-fennsíkon. Ők, majd később a frankok népesítették be az így ismét virágzásnak induló Bázelt. A város a 7. században saját pénzt is veretett, a 8. században pedig püspökség alapult itt. A római erődöt katedrálissá alakították; Kleinbasel városrész a régi vár-/templomdomb köré épült, ez volt a középkori település magva.

Állatkert

1874 óta működő állatkertet a helyiek „Zolli“-nak becézik. A tizenegy hektáron elterülő állatkertben 600 különböző állat él, amelyek a világ összes tájáról érkeztek ide.

Botanikus kertek

Baselben két botanikus kert is van.

Múzeumok

Bázelt Svájc kulturális fővárosának tartják.

1661 óta itt található a legrégebbi közgyűjtemény, a város világhírű múzeumaival és színvonalas rendezvényeivel a művészeti világ fellegvárává vált.

A városban lépten-nyomon művészetbe botlunk, legyen szó a szinte tökéletesen megőrzött óvárosban tett könnyed sétáról vagy a negyven, szinte minden igényt kielégítő múzeumban történő feltöltődésről. A kínálat a világhírű Fondation Beyelertől a Tinguely Múzeumon, a Baseli Szépművészeti Múzeumon és a Schaulageren át, amely egy múzeum és művészeti raktár különleges ötvözete, egészen a Babaházmúzeumig terjed.

Közel 40 múzeum világhírű kiállításokkal - ez Svájcban egyedülálló, és nemzetközi viszonylatban is elsőrangú. Különböző tematikus területeikkel minden ízlésnek kínálnak valamit, és néhányuk még történelmet is írt.

• A Fondation Beyeler Svájc leglátogatottabb művészeti múzeuma, amely a modern és kortárs művészet első osztályú kiállításaival örvendezteti meg a látogatókat.
• A Museum Tinguely a svájci művész, Jean Tinguely leghíresebb alkotásainak ad otthont.
• A világ legrégebbi nyilvános művészeti gyűjteményében, a Kunstmuseum Baselben pedig Holbeintől Picassóig terjedő műveket, valamint szenzációs különleges kiállításokat csodálhatunk meg.

Bázeli Szépművészeti Múzeum

A múzeum komoly Picasso-gyűjteménnyel rendelkezik. Ezek a festmények egy-két kivétellel, szinte sosem láthatóak
Svájcon kívül, a helyiek ragaszkodnak a művekhez. Picasso iránti rajongásukat jól mutatja egy anekdota is, amely A két testvér és az 1923-ban készült, Ülő Harlekin című alkotásokhoz kapcsolódik.

A két kép eredetileg Rudolf Staechelin gyűjtő tulajdonában volt, aki kölcsönadta őket a bázeli múzeumnak. 1967-ban azonban hirtelen sok pénzre volt szüksége, ezért el akarta adni mindkettőt. A svájciak népszavazást tartottak arról, hogy Bázel megvehesse a képeket, de a városnak ehhez nem volt elég pénze, így az akkori 8,5 millió svájci frankos vételárhoz (ma körülbelül 2 milliárd 600 ezer forint) hiányzó kétmilliót adományokból gyűjtötték össze.

Amikor Picasso értesült a történtekről, további négy képet ajándékozott a múzeumnak: az 1906-ban készült Férfi, nő, gyerek és az 1967-ben festett Vénusz és Ámor, valamint A pár című képeket.

Katedrális (Münster)

A beteges, testi és lelki fájdalomtól gyötört Rotterdami Erasmus Bázelben halt meg, 1536. július 12-én. A katedrálisban temették el, amely csak néhány évvel korábban lett protestáns templom.

A humanista Erasmus több évig tartózkodott Bázelben: 1514-től 1516-ig, 1521-től 1529-ig és 1535-től 1536-ig. 1536-ban, miután a reformáció idején Freiburg im Breisgauban tartózkodott, visszatért Bázelbe, és itt halt meg hetvenéves korában. 1536-ban temették el a székesegyházban. Az a tény, hogy Erasmus katolikus lelkészként kapta meg ezt a tiszteletbeli helyet a református Bázelben, arról tanúskodik, hogy a felekezeti határokat átlépve rendkívül nagy tiszteletnek örvendett. Eredetileg a sírja a középső hajóban, a bástya előtt volt. A 19. században a sírfeliratot áthelyezték a külső északi mellékhajóba, de a sírt csak 1974-ben fedezték fel újra.

A sírfelirat nem az elhunytat ábrázolja, hanem egy 25 soros, aranyozott, vörös márványra festett, latin nyelvű feliratot visel, amely Rotterdami Erasmus érdemeire utal, és felsorolja a három humanista barát, Bonifacius Amerbach, Hieronymus Froben (akinek házában Erasmus meghalt) és Nikolaus Episcopius (püspök) nevét. Ők adták a sírfeliratot, amelyet Hans Mentzinger készített 1538-ban. A medalion az ősi istenséget, Terminust ábrázolja, aki a korlátozás szimbóluma. A latin concedo nulli (senkinek sem engedek) volt Rotterdami Erasmus személyes jelmondata.