Az osztrák Anschluss után a salzburgi gauleiter, Friedrich Rainer javaslatára a "Führer vendégházává" alakították át. A felújítás során kényszermunkásokat is alkalmaztak. A palota saját infrastruktúrát kapott, beleértve egy vasútállomást, a birodalmi autópályához való hozzáférést és egy lehallgatóberendezést, amellyel lehallgathatták a magas rangú vendégeket.
Adolf Hitler 1938-tól kezdve állami fogadásokra és munkatalálkozókra használta a Klessheim-kastélyt, amikor magánbirtokán, az Obersalzberg hegyen található Berghofban tartózkodott.
1942-től kezdve Hitler számos külföldi államfőt fogadott itt, köztük az olasz „Duce” Benito Mussolinit, a román diktátort Ion Antonescut és a magyar kormányzót Horthy Miklóst.
1945-ben a Kleßheim-kastély az szövetségesek győzelmi ünnepségeinek helyszíne volt, majd az amerikai katonai adminisztráció székhelye.
A kastélyban ma kaszinó működik. Csupán egy kis információs tábla emlékeztet a parkolóban a náci múltra.
1944. március 19-én szállta meg Magyarországot a náci Harmadik Birodalom hadereje.
Hitler 1944. február 28-án adott utasítást a Margarethe I terv végső változatának kidolgozására, azzal a kiegészítéssel, hogy a megszállás az országon átvonuló csapatok álcája alatt történjék, az akció ezért kapta a "trójai faló" fedőnevet; a megszállásra vonatkozó hadparancsot március 12-én írta alá. A hadműveletek irányítására Hermann Foertsch tábornok kapott megbízást, aki Bécsben állította fel főhadiszállását. A bevonulás napjául először március 18-át tűzték ki, de végül a március 19. mellett döntöttek, mert az vasárnap volt, s még kisebbre csökkent az esetleges ellenállás megszervezésének esélye.
A magyar határ közelében kezdődött német csapatmozgások idehaza nyugtalanságot keltettek, de a kormány nem tartotta valószínűnek, hogy a németek katonailag lépnének fel szövetségesük ellen. A Führer március 18-ra a Salzburg melletti Klessheim kastélyba rendelte Horthyt, amivel azt is elérte, hogy a legfontosabb magyar döntéshozó az akció idején nem tartózkodott odahaza. A megbeszélésen Hitler kerek-perec közölte: nem tűr meg árulást a német hadsereg hátában, ezért elhatározta Magyarország katonai megszállását. A kormányzó egy ideig ellenállt, de végül tudomásul vette a döntést, szentesíteni viszont nem volt azt hajlandó, ugyanakkor lemondását sem helyezte kilátásba. A tárgyalásokban aktív szerepet játszó Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök, mivel nem látott esélyt arra, hogy feltartóztassák a német csapatokat, utasította a honvédséget, hogy ne tanúsítson ellenállást, a németeket továbbra is tekintse fegyverbarátoknak.
A kormányzó vonata még hazafelé tartott, amikor 1944. március 19-én hajnali négy órától már özönlöttek be a német csapatok. Szerbia felől három, Horvátország felől két hadosztály, Ausztria irányából két páncéloshadosztály, észak felől egy motorizált hadosztály nyomult előre. Néhány óra alatt megszállták a stratégiai jelentőségű településeket, repülőtereket, hidakat, körülvették a laktanyákat, aznap reggel Budapest lakói is vonuló német tankok zajára ébredtek.
|
Értékeld te is!