» Egyesült Királyság » Északkelet-Anglia
Az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozó ezer éves katedrális több ezer érdeklődőt vonz évente. Itt található Beda Venerabilis sírja.
Durham katedrálisa (angolul Durham Cathedral) egy középkori székesegyház, amely a Durham-i városközpontban, Északkelet-Angliában található. Az épület a normann stílus egyik legjobb példája, és számos történelmi és kulturális jelentőséggel bír.
Durham katedrálisa, hivatalos nevén A Boldogságos Szűz Mária, Szent Cuthbert és Szent Ágoston Katedrálisa, egy nagy méretű középkori katedrális, amely Durham városában, Északkelet-Angliában található. Az épület a normann stílusú építészet egyik legjobb példája és az UNESCO Világörökség része.
A román stílusú katedrálist Szent Cuthbert ereklyetartójának otthonául emelték egy korábbi templom helyére, amelyet a középkori Anglia egyik legfontosabb szentjének számító angolszász szerzetes tiszteletére építettek.
A katedrális alapjait 1093-ban helyezték el, és több mint 40 év alatt épült. Az épületben megcsodálható a normann és a gótikus stílus keveredése, amelyek között a híres, 66 méter magas nyugati torony is található. A katedrális tervezése és építése a középkori építészet egyik legnagyobb mesterművének számít.
A katedrális a középkorban fontos búcsújáró hely volt, mivel itt található Szent Cuthbert, aki a régi angolszász királyságok időszakában élt és aki nagyon fontos szerepet játszott az angol kereszténység történetében.
A Durham katedrális a világ egyik legszebb és legismertebb katedrálisai közé tartozik, és számos látogatót vonz minden évben, akik szeretnék megcsodálni az épület szépségét és történelmi jelentőségét.
BEDA VENERABILIS
tiszteletre méltó Béda / Szent Béda / Beda (Venerabilis) / Szent Beda / Venerable Bede
Születés: 673 körül, Jarrow (feltételezések szerint)
Halálozás: 735.05.26., Jarrow
bencés szerzetes, egyháztanító, "az angol történetírás atyja"
Életéről csak annyit tudunk, amennyit ő maga leírt az angliai egyház történetét taglaló nagy munkájában, illetve tanítványai feljegyeztek. Az észak-angliai Northumberland királyságban született, feltehetően Jarrow környékén, akkor amikor befejeződött Anglia megtérése.
Hétéves korától élt az újonnan alapított wearmouthi kolostorban, ahonnan sohasem távozott messze, távol tartotta magát a politikától, egy kolostori tudós életét élte. 17 évesen lett diakónus, tíz évvel később szentelték pappá, s egészen fiatal korától tanított a rendkívül gazdag könyvtárral rendelkező kolostor iskolájában. A szentírásmagyarázat és a források helyes megértése kedvéért megtanult latinul, görögül és héberül, kiterjedt levelezést folytatott. Több mint hatvan könyvet írt, ezek nagy része fenn is maradt, akad közöttük teológiai és történelmi, nyelvészeti, zenei földrajzi és csillagászati témájú munka is.
Középkori hírnevét Szentírás-kommentárjainak köszönhette, ezeket azért kezdte írni, hogy felkészítse tanítványait a papi hivatásra. E szempontot követve ügyelt arra, hogy önálló magyarázatai mellett közölje ismereteinek forrásait is, s utat nyitott az egyházatyák tanításához. Legalább ennyire jelentős az angol egyház történetéről írt átfogó műve, a Historia ecclesiastica gentis Anglorum. Ebben Julius Caesar partra szállásától saját koráig, 731-ig örökítette meg hazája történetét régi feljegyzéseket, kortársai és saját emlékeit is felhasználva. Mindaz, amit az angolok korai történelméről tudunk, nagyrészt az ő műve nyomán maradt az utókorra, ezért is nevezik "az angol történetírás atyjának". Martirológiája a későbbi hasonló művek példájául szolgált, De natura rerum (A dolgok természetéről) című természettudományos munkája Szent Izidor művén alapszik, de nagyobb ítélőképességről tanúskodik. Ránk maradt egy óangol nyelvű verse is, bár sokan szerint kérdéses Beda szerzősége.
A tudós szerzetes tanítványa, Guthbert beszámolója szerint 735 húsvétjától légzési nehézségekkel küszködött és a mennybemenetel napján, május 26-án halt meg.
Jarrow-ban temették el, maradványait a 14. században helyezték át a durhami katedrálisba, sírja ma is itt látható.
Beda rakta le az ún. Karoling reneszánsz alapjait. Már a Karoling-korban az egyházatyákéval egyenlő tekintélynek tartották, a 836-os aacheni zsinat a Venerabilis et modernis temporibus doctor admirabilis (Tiszteletre méltó és a modern idők csodálatos tudósa) címmel illette, hivatalosan XIII. Leó pápa nyilvánította egyháztanítóvá. halála után több mint egy évezreddel, 1935-ben avatták szentté, ünnepe május 25-ére került.
Az oldalon felhasznált képek forrásai:
(c) pixabay:
(c) pixabay:
|
Értékeld te is!