Wittenberg

Miután Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus 1517. október 31-én kifüggesztette a katolikus egyház megújulását követelő 95 reformtézisét a wittenbergi vártemplom kapujára, a hamarosan egyre népszerűvé váló tanításai miatt 1520 elejétől pápai konzisztóriumot hívtak össze. Felállítottak egy közel negyven főt számláló pápai bizottságot, amely megállapította, hogy Luther tanításai közül csak néhány tekinthető potenciálisan eretneknek vagy tévesnek a katolikus teológia szempontjából.

A teológusok Luther azonnali elítélését támogatták, míg az egyházjogászok inkább amellett érveltek, hogy Luthert meg kell hallgatni, és lehetőséget adni neki, hogy megvédje magát, mielőtt eretnekként kiátkozzák. Végül arra a kompromisszumos megoldásra jutottak, hogy hatvan napot adnak a szerzetesnek, amely idő alatt visszavonhatja téziseit és bűnbocsánatot nyerhet.

Végül 1520. június 15-én X. Leó pápa kiadta az Exsurge, Domine (Kelj föl, Uram) kezdetű bulláját, amely Luther különféle írásainak 41 mondatát vádolta meg, miszerint "eretnek, botrányos, sértő a jámbor fülek számára". Németalföldön a bulla másolatait a skolasztikus katolikus teológus, hitvitázó, Luther ellenfeleként ismert Johannes Mayr von Eck és Girolamo Aleandro olasz bíboros terjesztette.

1520 októberében Lutherhez is eljutott a bulla egy lepecsételt változata, amelyre válaszul megszületett az Adversus Execrabile Antichristi Bullam című írása, amelyben a bulla íróját Antikrisztusnak nevezte. A bullában megszabott 60 napos határidő lejártával, 1520. december 10-én Luther tanítványaival Wittenbergben az egyik városkapu előtt gyújtott máglyához vonult, és a bulla másolatát tűzbe dobta. Így a pápának nem volt más választása, mint az 1521. január 3-i keltezésű, Decet Romanum Pontificem bullájával eretnek nyilvánította Luthert és tanítványait, és kiátkozta az egyházból.