A velencei lagúna szigetei

A velencei lagúna két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között húzódik. A szigetvilág magába foglalja Burano, Murano, Torcello szigeteit a lagúna belsejében - sok apróbb szigettel együtt -, illetve Lidót és Pellestrinát a nyílt tenger felé.

A Lagúna ismertebb szigetei

San Michele-sziget: Velence temetője. Itt áll a San Michele di Isola reneszánsz temploma.

Murano: másfél kilométerre terül el Velencétől, maga is öt apró sziget összeépüléséből keletkezett. 1292 óta a velencei üveggyártás központja, különösen a 16. században élte virágkorát e tevékenységnek köszönhetően. 1861 óta a Museo Vetrario mutatja be az üveggyártás történetét. (részletek)

Burano: apró halászfalucska 5000 fős lakossággal, látnivalója a San Martino plébániatemplom. Hajdan a velencei csipkegyártás központjaként működött. Iskolájában ma is tanítják a csipkeverés technikáját. (részletek)

Torcello: már csak néhány tucat ház emelkedik e hangulatos, régies atmoszférát sugárzó szigeten. A 15. században iszaposodott el partja, s lakói a mocsárláz miatt elmenekültek innen. Néhány fennmaradt építészeti emléke a Santa Maria dell'Assunta-katedrális, a Palazzo del Consiglio, a Santa Fosca-templom és a Palazzo dell'Archivio.(részletek)

Lido di Venezia: a legnagyobb, hosszan elnyúló sziget a város partja előtt, 18 000 lakossal; nevét a világon számos fürdőhely átvette. A 19. század elején Európa divatos fürdőhelyeként ismerték. E szigeten lakott Thomas Mann regényének (Halál Velencében) hőse. (részletek)

San Giorgio Maggiore-szigete: A szigetet a San Giorgio Maggiore templom és bencés kolostor uralja, Velence egyik leglátványosabb temploma. Reneszánsz alkotás, építői: Andrea Palladio (1508-1580) és Baldassare Longhena (1598-1682).

A Lagúna kisebb szigetei

San Servolo: 1980 óta az Európa Tanács egy alapítványa kézműves restaurátorokat képez a szigeten.

San Lazzaro degli Armeni: a Lido szomszédságában fekszik, az 1180-as évektől lepratelep volt, 1717-tő örmény katolikus szerzetesek lakják. A velencei lagúnában lévő San Lazzaro degli Armeni szerzetesei kincset őriznek. A Lido szigetétől és a San Marcótól egy kőhajításnyira egy olyan kulturális kincs rejtőzik, amelyről a Velencébe látogatók keveset tudnak. Az örmény mechitarista rend idilli kolostora San Lazzaro degli Armenin, amely a sziget teljes három hektáros területét elfoglalja, az örmény kultúra mintegy 200 000 kötetes könyvtárát őrzi, köztük 5000 kéziratot a 9. századtól a 18. századig.

Lazaretto Vecchio: a 12. századi zarándokpihenőhelyre 1434-ben pestiskórházat emeltek a köztársaság rendeletére. Ma lakatlan.

Le Vignole: főleg mezőgazdasági területként működik.

La Certosa: robbanószergyár volt egykor e szigeten, ma nyilvános park.

Sant'Erasmo: a középkorban karanténkórház állt a szigeten pestiseseknek, a 19. század végétől katonai területként működött, majd 1975-ben kiürítették.

Poveglia: A velencei lagúna egyik gyöngyszemének tartott Povegliát a második világháborúig többek között karanténszigetként használták a fertőző betegek és a távolról érkezett hajók legénysége számára. A háború után elmegyógyintézet is működött a szigeten, ezért Povegliát félelmet keltő legendák is övezik. A városi legendák szerint a szigeten még mindig kísért az ott megkínzott emberek szelleme. Állítólag az évszázadok során több százezer embert temettek el a kis szigeten, amit ezért a helyiek csak a Holtak szigeteként emlegetnek. A teljesen lakatlan területen egy csomó romos, kísértésre tökéletesen alkalmas épület áll rajta - például egy 17. századi templom, egy kórház, egy elmegyógyintézet és egy börtön is. Mesélik, hogy az elmegyógyintézet egyik orvosa éveken át kínozta pácienseit, majd öngyilkosságot kísérelt meg, és levetette magát egy toronyból. Ebbe azonban nem halt bele, hanem egy titokzatos szellemköd ölte meg, és azóta persze ő is a szigeten kísért.