» Olaszország » Lazio
Ezt a bazilikát 324-ben építették Konstantin császár lánya, Konstancia parancsára, a Szent Ágnes földi maradványait őrző temető és katakombák romjai fölé. I. Honorius pápa megbízásából újjáépítették, majd többször restaurálták. Az ókori keresztény bazilikák egyik legmegőrződöttebb és legkiválóbb példája.
A bazilikában évszázadok óta álló márvány Krisztus-mellszobrot az új kutatás nyomán ismét Michelangelonak tulajdonítanak. A levéltári dokumentumokra épülő vizsgálat szerint a mű a reneszánsz mester környezetéből származhat, de a 19. században elvesztette hitelességét.
Egy fényes fehér márványból faragott Krisztus-mellszobor évszázadok óta áll Rómában, a Via Nomentana mentén fekvő Sant’Agnese fuori le mura bazilikában. A szobor hosszú ideig névtelen alkotásként szerepelt a templom gyűjteményében. Egy új kutatás azonban azt állítja, hogy a mű Michelangelo munkája lehet.
A szobrot egy katolikus kanonokrend őrizte meg a bazilika falai között. A templom monumentális együttese évszázadok óta számos történeti meglepetést rejt.
A művet a 19. század elejéig Michelangelo alkotásának tartották. Később azonban megkérdőjeleződött az alkotó személye. Valentina Salerno olasz kutató most újra Michelangelóhoz kapcsolta a művet. A kutató a Vatikán egyik bizottságának tagja, amely a művész születésének ötszázadik évfordulójára szervezett programokban vett részt.
Salerno vizsgálata nem elsősorban stíluskritikára épült. Kutatásának alapját levéltári dokumentumok jelentették. A vizsgálat közjegyzői iratokra, hagyatéki leltárakra és Michelangelo utolsó római éveihez köthető közvetett levelezésekre támaszkodott.
A kutató saját magát inkább nyomozóként jellemzi. Elmondása szerint nem művészettörténész, és egyetemi diplomával sem rendelkezik. Kutatásának erejét abban látja, hogy minden állítását nyilvános levéltári dokumentumokra alapozza.
A feltárt iratok árnyalják azt a régi elképzelést, hogy Michelangelo élete végén megsemmisítette műveit. A dokumentumok inkább arra utalnak, hogy rajzokat és tanulmányokat bizalmas körben adták tovább halála után.
A források szerint Michelangelo tudatosan szervezte meg művei sorsát. Így akarta biztosítani, hogy alkotásai tanítványaihoz kerüljenek, majd rajtuk keresztül a következő generációkhoz is eljussanak.
Egy dokumentum egy zárt helyiséget is említ, amelyet több kulccsal lehetett csak kinyitni. A helyiséget azért hozták létre, hogy értékes anyagokat és műveket őrizzenek benne. A szobát később kiürítették, de a benne tárolt tárgyak további útját az iratok segítségével részben nyomon lehet követni.
A kutatás szerint Michelangelo néhány műve egy rejtett hálózaton keresztül került különböző intézményekhez. Ezek a darabok gyakran vallási intézményekben vagy másodlagos raktárhelyeken maradtak fenn. Nem kerültek műkereskedelmi forgalomba, ezért feledésbe merült alkotójuk neve.
A Sant’Agnese bazilikában álló mellszobor valószínűleg ugyanezt az utat járta be. A szobor a templom liturgikus terének részévé vált, miközben a bazilika az évszázadok során többször átalakult és bővült körülötte.
A kutatás új adatai most egy szélesebb hitelességi vizsgálat alapját jelentik. A cél az, hogy más, eddig ismeretlen vagy elfeledett műveket is Michelangelo életművéhez kapcsoljanak, ha a bizonyítékok ezt lehetővé teszik.
A Sant’Agnese bazilika egyik oldalkápolnájában álló fehér márvány Krisztus-mellszobor mára az oltáron kapott helyet. A templom biztonsági rendszere védi, miközben a tudományos közösség előtt is megkezdődik a vita arról, hogy valóban Michelangelo egyik elveszett alkotása került-e ismét a figyelem középpontjába.
|
Értékeld te is!