Murano

Murano 1291 óta a velencei üveggyártás központja, ekkor a Velencéből tűzveszélyességük miatt kitiltották az üvegfúvó műhelyeket, és azok Muranóra költöztek. A szigeten találták fel az ún. aventurin üveget (sötétzöld üveg, benne aranycseppekkel). Aki a muranói üvegművesség történetére kíváncsi, szánjon egy fél órát a Muranói Üvegmúzeum (Museo del Vetro di Murano) megtekintésére.

Murano öt szigetre épült, és körülbelül a közepén vágja ketté a saját "Canal Grandéja".

A 15. században Murano a velenceiek kedvelt üdülőhelyévé vált, ekkor épültek elegáns palotái.

Az 1797-1866 közötti francia és osztrák megszállás időszakában Murano csaknem minden templomát lerombolták, hogy újabb üveggyáraknak és lakásoknak teremtsenek helyet. Napjainkra csak három templom maradt meg a szigeten, amelyek közül kettő látogatható: köztük van a 12. századi Szűz Mária- és Szent Donát-bazilika (Basilica Santa Maria e Donato). Az 1976-ban készült új főoltár alatt nyugszik Szent Gellért, a velencei születésű, 1046. szeptember 24-én Budán elhunyt első magyar vértanú, egykori csanádi püspök.

Murano a Velence északi partján fekvő kikötőből (Fondamente Nove) vaporettóval kb. 10 perc alatt elérhető. Murano szigetein a vaporettónak hét megállója van, azonban a Burano és Treporti felé közlekedő távolsági járatok csak a Világítótoronynál (Murano Faro megálló) kötnek ki.

Muranói Üvegmúzeum (Museo del Vetro di Murano) (részletek)