Hermannskogel

A Bécsi-erdő részét képező Herrmannskogel a Bécsi-erdő és Alsó-Ausztria határán magasodik az égbe. Az erdős, gerincszerű csúcs a Kahlengebirge hegység fő csúcsa és Bécs legmagasabb pontja. A középkorban még szőlőültetvények borították. A Kogel történelmi helyszín, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tájra.

Magas hegyek és Bécs – ez valószínűleg ellentmondás. De gyönyörű hegyek érdekes kilátással – ezt kínálja az a tartomány, amely egyben a szövetségi főváros is. Bécs legmagasabb hegye – 544 méterrel – a Hermannskogel a 19. bécsi kerületben. Ez egy hely, ahol a természet, a történelem és a bécsi identitás lenyűgöző módon találkozik. A Kahlengebirge fő csúcsa és a flysch zóna része, a Hermannskogel geológiai szempontból izgalmas betekintést nyújt. Különösen a délnyugati feljárón jól láthatók a jellegzetes, sziklaszerű kvarc- és mészkőrétegek.

Az első írásos említés 1355-ből származik, „Hermannschobel” néven a Klosterneuburgi apátság tizedjegyzékében. A név valószínűleg egy középkori földbirtokosra vezethető vissza. A Hermann név a középkorban gyakori volt. A Hermannskogel hosszú ideig Bécs és Alsó-Ausztria határvidéke volt. A mai napig a tartományhatár mindössze 150 méterre húzódik a csúcstól északra.

A csúcson trónol a Habsburgwarte, egy 27 méter magas kilátótorony. Ahhoz, hogy oda eljussunk, egy kis fizikai erőnlétre van szükség, mert a kilátóhoz csak gyalog lehet feljutni. De megéri a fáradtságot. A középkori védelmi torony stílusú kilátót 1888-ban az Osztrák Turisztikai Klub építette. Ezt megelőzően a Klosterneuburgi apátság több kérelmét is elutasították, hogy ott kilátót építsenek.

A csúcsot csak ideiglenesen szerelték fel egy egyszerű faállvánnyal. 1883-ban az Osztrák Turisztikai Klub Központi Bizottsága úgy döntött, hogy megépíti a kilátót. I. Ferenc József császár végül audiencián jóváhagyta a „Habsburg-Warte” nevet az építmény számára. Az ünnepélyes megnyitón 1889. október 27-én számos képviselője volt jelen a császári háznak és a politikának.

Kevésbé ismert, hogy a kilátó 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia földmérési hálózatának alapvető pontja volt. Innen térképezték fel az egész birodalmat, ami szinte mitikus jelentőséget kölcsönöz a helynek a földmérés szempontjából. A kilátóteraszán ma is látható a történelmi mérési pont, és tiszta időben a kilátás messze túlmutat Bécsen.

A 19. században a Hermannskogel a bécsi lakosság kedvelt kirándulóhelyévé vált. A hegy lábánál a vadászmező, ahol egykor sokat vadásztak, a túrázók, családok és természetkedvelők találkozóhelyévé fejlődött. A vadászmező ma is népszerű pihenőhely, játszótérrel, vendéglővel és kis állatkertel.

A vendéglő közelében csobog az Agnesbrünnl forrása, amelyről számos legenda és monda kering. Például az, hogy a víz gyógyítja a szem betegségeket. A 18. században, a számlottó bevezetése után, az úgynevezett „lottó nővérek” állítólag különösen Szent Ágnes napján, január 28-án zarándokoltak az Agnesbrünnl-hez. Remélték, hogy a medence alján lévő forrásvízben meglátják a lottó szerencsés számait. Ez a szokás nyilvánvalóan annyira népszerű volt, hogy ezeken a napokon nagy tömegek gyűltek össze ott.

A lottóval, a gyógyforrással és a zarándoklatokkal kapcsolatos szokások történelmileg dokumentáltak. Az erdei tündérekkel és a kereszténység előtti kultuszokkal kapcsolatos történetek viszont inkább a Bécsi-erdő mondáinak világába tartoznak. 

A második bécsi török ostrom idején, 1683-ban a Hermannskogel hegyen táborozott a szász és a Szent Római Birodalom más részeiből érkező segélysereg, amely véget vetett az ostromnak. A Hermannskogel botanikai szempontból is egy kincsesbánya. Már a 19. században botanikusok írtak le ritka növényfajokat, köztük különböző orchideákat, amelyek ma természetvédelmi oltalom alatt állnak.

A csúcs felé vezető úton a természet sokféle szépségével találkozhatunk, és ezt egy nagyvárosban. A Kogel így sokkal több, mint csak Bécs legmagasabb pontja. Ez egy hely, ahol a természet, a város történelme és a tudomány találkozik, és egy igazi kincs Bécsben.

Megközelítés:

A Hermannskogel a 19. kerületben található, és tömegközlekedéssel a Heiligenstadt (U4) metróállomásról a 39A buszjárattal a Sievering végállomásig lehet eljutni. Onnan egy jelzett túraútvonal vezet a Jägerwiese-n át közvetlenül a csúcsra, a Habsburgwarte-hoz. Autóval érkezők számára parkolóhelyek állnak rendelkezésre Sieveringben vagy Cobenzlben.