Čiovo

Čiovo horvát sziget az Adriai-tengerben, a közép-dalmáciai partszakaszon, a trogiri riviéra része. Keleti irányban egészen Splitig elnyúlik. 

Čiovo a történelem előtti időkben is lakott volt, a középkorban karanténként szolgált a leprások számára. 

Čiovo üdülőszigete egyre növekvő veszéllyel küzd a mongúzok miatt, amelyeket egykor biológiai kígyóirtóként hoztak a nyaralóhelyre.

Tojásokat, fiatal állatokat és olyan állatokat esznek, amelyek kétszer olyan nagyok, mint ők maguk: a szőrös mongúzok a horvát üdülőszigeten, Čiovón pestissé váltak.

Az eredetileg Dalmáciában és más horvát régiókban kiengedett állatoknak valójában a kígyópopulációt kellett volna decimálniuk. Ez a 20. század végén hozott intézkedés azonban ökológiai problémává vált. A mongúzok ugyan viszonylag kicsik – körülbelül 30 centiméter nagyságúak – és hosszú, szőrös testükkel inkább aranyosnak tűnnek, mint veszélyesnek. De ezek a ragadozók hatalmas csoportokban élnek, betegségeket terjeszthetnek és falánkok – nincsenek természetes ellenségeik, és az elmúlt években egyre inkább a baromfit és a nyulakat vették célba.

Különösen Joško Miše, a sziget Trogir vadászegyesületének alelnöke tartja veszélyesnek az állatok növekvő számát. „Fenyegetést jelentenek Čiovo lakóira. Ma már gyakorlatilag uralják a szigetet” – idézi őt a horvát hírportál Slobodna Dalmacija. A čiovo-i vadászok becslése szerint mára több ezer mangú él a szigeten. Korábban csak néhány száz volt.

Egy tyúk tulajdonos, aki saját bevallása szerint jelentősen szenved a kártevőktől, a portálnak így nyilatkozott: „Délben különösen aktívak. Akkor hallani a tyúkok izgatott kotkodácsolását, akik pánikban rohangálnak a tyúkólban. Gyakran a csibéket is megtámadják – a helyzet egyszerűen elviselhetetlen. Különösen figyelemre méltó, hogy a mongúzok hátulról támadják meg a baromfit. A faroknál kezdenek, majd megeszik a beleket és a zsíros részeket, és a húst ott hagyják. Ebből ismerjük fel, hogy ott jártak.”

Néhány szigetlakó csapdákkal kezdett harcolni a kártevők ellen. A kosmo.at szerint idén január és május között már 250 állatot fogtak be. Ezeket a „Krš i more” (Karszt és tenger) nevű állami intézetnek adják át tudományos vizsgálatok céljára. A szigeten azonban vannak állatbarátok is, akik ellenzik ezeket az intézkedéseket, és eltávolítják vagy ellopják a felállított csapdákat. Sok lakos most határozottabb fellépést követel a illetékes hatóságoktól.

Mivel a mongúzokat időközben lakóterületeken is látták, egyre nagyobb az aggodalom, hogy potenciális veszettség-hordozóként egészségügyi kockázatot jelentenek az emberekre nézve.

A mongúz egy apró, karcsú testű és rövid végtagokkal rendelkező ragadozó, amely a mongúzfélék családjába tartozik. A mongúzoknak hosszúkás, karcsú testük van, rövid végtagokkal. Bundájuk általában szürkés vagy barnás; a lábak és a farokvég kissé sötétebb lehet. Fej-test hosszuk 25 és 45 centiméter között változik, súlyuk pedig 0,4 és 1,7 kilogramm között.

A mongúzok nappali állatok, amelyek általában magányos életet élnek, de néha laza családi csoportokban maradnak együtt. Napközben elhagyják barlangjaikat és táplálékot keresnek. Táplálékuk többek között kis gerincesek, rovarok, skorpiók és más gerinctelenek, de gyümölcsök is.