Ásotthalom

Rívó-erdő

Az ásotthalmi Rívó-erdő különlegessége a hét, több mint 100 éves kocsányos tölgyegyedekből álló facsoport. A tölgyfák által körülvett terület, mint egy bölcső, hívogatja az arra járókat. 

Rózsa Sándor fája

Ásotthalom területén a famatuzsálem mellett egy múzeum (Rózsa Sándor Élményház) is őrzi az emlékét.

Az ország egyik legismertebb betyárjának története szorosan összefonódik egy idős szürke nyárfával. Rózsa Sándor nevét nagyjából 100 éve kaphatta meg az ominózus fa, melyet Kiss Ferenc erdőmérnök szerint valamikor az 1700-as évek végén, vagy az 1800-as évek elején ültettek.

Az Alsó-Ásotthalmi erdő szélén álló Ruzsafa határfa volt, tőle északra kiterjedt legelők húzódtak. A nevezetes fa kerületét 1909-ben 3,6 méternek mérték, ekkor a magassága mintegy 23,2 méter volt. A homokos talajon, csapadékszegény viszonyok mellett nehezen növekvő famatuzsálem törzsének kerülete jelenleg 5,5 méter, míg magassága napjainkban már aligha változik, nagyjából 25 méter.

A Ruzsafához számos néphagyomány kötődik, a legismertebb szerint, amikor Rúzsa Sándort a pandúrok kergették, éppen a fa alatt vágtatott el. Ekkor a betyár felkapaszkodott a fa egyik ágára. Rózsa Sándor lova tovább száguldott, és a pandúrok az állatot tovább üldözték, nem vették észre a lombok között rejtőzködő betyárt. Kiss Ferenc erdőmérnök – a “szegedi erdők atyja” – 1939-es művében azt közölte, hogy az idős helybeliek szerint a betyárok erre a fára akasztott titkos jelekkel értesítették egymást hajdanán.

2026 júniusában az ásotthalmi Rózsa Sándor fája eltávozott a famatuzsálemek közül – egy jelentős ág letörése mutatta meg most hétvégén, hogy a fa végérvényesen elpusztult.

A híres alföldi betyárvezér, Rózsa Sándor legendáját őrző kultúrtörténeti emlékhely többszáz éven át az ásotthalmi táj tájékozódási pontját jelölte, a szabadkai vásárok felé közlekedők iránypontja volt. A 19. században az alatta menekülő Rózsa Sándornak adott rejtekhelyet a lombkoronája, amikor a pandúrok üldözték, a fa ágai között rejtőzött el a betyár és menekült meg üldözői elől.

Az utóbbi években a fa öntözése helyi erőkkel megtörtént, de ágai folyamatosan száradtak el, átélt több villámcsapást, vihart, pusztulását közvetlen környezete nem indokolta. Otthont adott a fészkelő madaraknak, és öreg éveiben számos erdei rovar búvóhelye volt – főképp a hangyák kezdték meg a fatörzs bontását.

A Rózsa Sándor Fesztiválok alkalmával a hagyományőrzők találkozóhelyévé vált, még Oszter Sándor színművész is állt a fa alatt.