Balf

A régészeti feltárások során kiderült, hogy már a rómaiak is építettek fürdőket Balfon az i. sz. 180 körüli években: a régészek megtalálták a hőforrás tölgyfa kivezető csatornáját, egy víztartályt, s az ehhez kapcsolódó vízelvezető csövet.

Az első oklevél, amely a helységet megemlítette, 1199-ből való, ekkor Farkasd néven szerepelt. Wolf néven első ízben 1278-ban említették.

Arra vonatkozóan, hogy a balfi hőforrás vizet a középkorban fürdőzésre használták volna, nincsenek adatok. A 14. század első felében került a falu Sopron szabad királyi város tulajdonába: az 1325. szeptember 12-én kelt oklevélben Károly Róbert Anjou király a soproni polgárok kérésére a Balf község egy részét a városnak adományozta.

A másik részt Sopron egy hosszabb ideig tartó pereskedés útján szerezte meg, amelynek során 1328-1336 között egy Chenygh nevű cseh volt a peres fél, majd egy 1336. november 25-én kelt, Visegrádon kiadott oklevél tanúsága szerint a polgárok megvásárolták a falu ezen részét Ikervári Péter fia Jánostól.

Balf Sopronhoz tartozása véglegesen 1393-ra dőlt el egy újabb pereskedés útján, amely Pottendorfi Henrik és fivére, György nemesek és a város között folyt.

Majd az 1560-as években emelték az első fürdőházat. A balfi volt az első olyan fürdőlétesítmény az országban, amely I. Ferdinánd magyar király külön engedélye alapján belépőt szedhetett.

A Szent József-fürdőkápolnát 1773-ban építették azzal a céllal, hogy a gyógyfürdőbe érkező betegek imádkozhassanak a felépülésért és hálát adhassanak a gyógyulásért. A kápolna 1913-ban került a Wosinski család tulajdonába. A kápolna falán található fekete márványtáblán a következő olvasható: „Szent József tiszteletére 1773-ban épült kápolnát 1913. június 16-án vette át Sopron szabad királyi várostól örökös római gróf Dr. Wosinski István Balf gyógyfürdő tulajdonosa és neje Wosinski-Siemens Mária grófné kötelezvén Katalin, János, Ernő, István, Werner, József, Kázmér, Károly, Mária, Erzsébet nevű gyermekeiket és ezek utódait, hogy ezen Isten házát, Isten nagyobb dicsőségére örök időkön át fenn fogják tartani és gondozni."

A 19. század vége felé Wosinski István orvos vásárolta meg a fürdőt, és a Monarchia egyik legmodernebb gyógyfürdőjévé fejlesztette. A második világháború után a fürdőt államosították. A fürdő kertjében található kápolna azonban a Wosinski család tulajdonában maradt.