Baján az alvégi bunyevác népcsoport hagyományos télűző farsangi eseménye, a maszkajárás.
A programok összeállítása során különös figyelmet fordítottak a rendezvény autentikus jellegére, a hagyományápolásra.
Míg a mohácsi busójárás hagyománya közismert, a bajai farsangi alakoskodó népszokásról sajnos csak kevesen tudnak, pedig az elmúlt század elején még minden évben húshagyó kedden "hangos volt a város a maszkáktól".
A négy legjellegzetesebb figura a medve (medo) és a medvetáncoltató (a bosnyák), a didák és a botos. A medve hosszú subát viselt bunda gyanánt, fülét a fejére húzott zsák vagy zabos tarisznya két csücskének elkötésével alakították ki. A medvéket láncon vezette egy-egy turbános, arcát kipirosító, öv gyanánt fehér törölközőt (peskir), szoknyaszerű piros kötényt (pregaca) és csizmát viselő férfi, aki az egykori Osztrák-Magyar Monarchiába járó bosnyák medvetáncoltatókat idézte fel keleties külsejével. A két-két páros - vagy akár több is - körbejárta a közönséget, és a medve a bosnyák "Igraj malo, medo!" felszólítására esetlenül, igazi medve módjára táncolni kezdett, majd a nála lévő szitával jutalmat koldult.
A didák öreg, kicsit ördögszerű, púpos figura kötélből font ostort fog a kezébe, folyamatosan zaklatja a közönséget, a menyecskéket megölelgeti. A didák ruhája alá, a hátára szakajtót vagy párnát kötött, ezzel fogta fel a botos által csínyjei miatt reá mért ütéseket.
Mind a medve, mind a didák a telet, a sötét erőket jelképezi - fogalmazott a polgármester, hozzátéve, hogy a medvék befejezésül a földre vettették magukat és mozdulatlanná dermedtek, mintegy a tél halálát ábrázolva. Végül a didákokat a botosok és a fiatalság elkergette, majd a zenekar újra rázendített, és folytatódott még órákig a tánc, a veliko kolo.
Az eredeti figurák alakjába a bunyevácok öltöztek be, de a városi polgárság is jelmezt öltött, ők leggyakrabban vándorcigánynak, fehér és fekete ruhás boszorkánynak álcázták magukat.
|
Értékeld te is!