» Franciaország » Auvergne-Rhône-Alpes » Francia Alpok
Grenoble a francia Alpok legnagyobb városa. Az Alpokban fekvő metropolisz nemcsak történelmileg gazdag, hanem egyetemi és kutatóközpontjairól is ismert.
Grenoble-ban született többek közt Stendhal és Olivier Giroud focista, de itt élt még Jean-Jack Rousseau filozófus, Jean-Francois Champollion régész, Pierre Mendes France miniszterelnök, Jean-Luc Godard rendező és Youri Djorkaeff világbajnok focista.
Grenoble talán leghíresebb látnivalója a Bastille erőd (részletek). 476 méter magasról tekint le a városra a Chatreuse hegység lábáról, drótkötél felvonóval érhető el, amely már 80 éves. Panorámás kilátást nyújt az utazóknak az Alpok fővárosára. A katonai erőd a francia-német háború eredményeként épült. Az erődítmény gyalogosan vagy drótkötélpályával érhető el. A Bastille fölött 200 méterrel a vendégek megtalálják a hegyi katonák emlékművét. Az ínyenceknek érdemes megpihenniük a Chez le Pèr' Gras étteremben. A Bastille nagyon jó kiindulópont a túrákhoz.
A Grenoble-i Szépművészeti múzeum (részletek) az egyik legnagyobb presztízzsel bír Európában, több mint 1200 művet állítanak ki nyugati klasszikus festőktől (holland, spanyol, olasz és francia) a 12. századtól a 21. századig.
A Dauphiné Parlament legrégebbi része a 15. századból származik, Franciaországban harmadikként jött létre Párizs és Toulouse után. A forradalomig itt ülésezett a Dauphiné Parlament, majd 2002-ig a Bíróság birtokában állt.
Az utazók a Musée Dauphinois-ban többet megtudhatnak a régió történelméről.
A Vizille kastélyt (részletek)az 1600-as években építették, és francia forradalom egyik bölcsője. 1788 júliusán itt fogalmazták meg a forradalmi gondolatokat, melyek később a kitöréséhez vezetett.
A Col de la Croix de Fer (2067 m) emelkedése átlagosan 8-10%-os. Az Grenoble közeli hegyi utat látványos vízesések dobják fel.
A Col du Galibier (2645 m) hágó a Francia Dauphiné-Alpokban, nem messze Grenoble városától található. (részletek)
2022-ben Grenoble az Európa zöld fővárosa.
Az Európai Bizottság közleménye szerint Grenoble Európa egyik legegészségesebb helyévé vált az elmúlt években. A város elsősorban a zöldítésére irányuló beruházásoknak köszönhetően nyerte el az uniós díjat. Önkormányzata többek között arra ösztönözte a lakosokat, hogy maguk is telepítsenek városi kerteket a használaton kívüli városrészekben.
A város nagy hangsúlyt helyez:
Grenoble volt az első francia város, amely klímatervet fogadott el 2005-ben. Tizenegy év alatt 25 százalékkal csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását, és azon dolgozik, hogy 2030-ra 50 százalékos csökkentést érjen el.
Grenoble egyik legforgalmasabb sugárútja alatt ritka, 16. századi kivégzőhely maradványait tárták fel. A grenoble-i akasztófa nemcsak a városi igazságszolgáltatás eszköze volt, hanem a hatalom látványos jelképe is.
Grenoble-ban, a Boulevard de l’Esplanade újjáépítését megelőző régészeti feltárások során különleges leletekre bukkantak. Az Esplanade az Isère és a Drac folyók egykori árterén fekszik. A területet évszázadokon át fokozatosan hódították el a víztől. Az ásatások során folyami hordalék és mesterséges feltöltések egymásra rakódó rétegei rajzolták ki az áradások és a lecsapolások hosszú történetét.
A lelőhely szélén egy négyszögletes, falazott alapzat került elő, valamint tíz gödör, amelyekben legalább harminckét ember maradványait találták meg. A testeket tájolás és temetkezési rend nélkül helyezték el. Sem vallási, sem közösségi rítus nem kísérte a földbe kerülésüket. Ez már önmagában is kivételesnek számít a korszak temetkezési gyakorlatai között.
A grenoble-i akasztófa felépítése és szimbolikája
A falazott alapzat és a sírok funkciójára több elmélet is felmerült. Ezeket a régészek korabeli építési és igazságügyi feljegyzésekkel vetették össze. A dokumentumok alapján az építményt a Port de la Roche-nál álló kivégzőhelyhez kötötték. Ez volt Grenoble történelmi akasztófája, amely a város határán, mégis jól látható helyen emelkedett.
A levéltári adatok szerint a kivégzőhelyet 1544 és 1547 között építették. Nyolc kőpillér állt egy négyzet alakú, oldalanként 8,2 méteres falazott alapon. Ezek egy körülbelül öt méter magas fakeretet tartottak. Az emelt fekvés és a környező vízelvezető árok megóvta az építményt az áradásoktól.
A pillérek száma nem volt véletlen. A királyság igazságszolgáltatási hierarchiájában a tartóoszlopok száma a hatalom fokát jelezte. A helyi bíróságok által használt kivégzőhelyeken kettő vagy hat pillér állt, míg a párizsi Montfaucon királyi akasztófáját tizenhat oszlop tartotta. A grenoble-i akasztófa nyolc pillére a város jelentős joghatóságát tükrözte.
A büntetés a halálon túl
Grenoble-ban a kivégzéseket nyilvánosan hajtották végre. A holttesteket ezt követően az akasztófán hagyták elrettentésül. Az igazságügyi iratok több olyan személyt is megneveznek, akiknek maradványai a feltárt sírokhoz köthetők. Köztük volt Benoît Croyet, valamint Charles du Puy Montbrun hugenotta vezető, akiket a vallásháborúk idején végeztek ki.
A temetkezések módja szándékos rombolásra utal. A testeket gödrökbe hajították, olykor feldarabolták. A kivégzettektől megtagadták a tisztességes temetést, és a büntetést a halál után is fenntartották. Ez a gyakorlat a korszak jogi és vallási szemléletének sötét oldalát tükrözi.
A történeti adatok alapján a grenoble-i akasztófa a 17. század elején került ki a használatból. A politikai feszültségek enyhültek, Grenoble városszerkezete pedig terjeszkedni kezdett. A kivégzőhely lassan eltűnt a tájból, de nem tűnt el nyomtalanul. A föld alatt megmaradt maradványok most újra láthatóvá tették a hatalom és az igazságszolgáltatás egykori színpadát.
|
Értékeld te is!