Picasso és Giacometti kiállítás a párizsi Picasso Múzeumban

2016. október 1.

print

Picasso és Giacometti kiállítás a párizsi Picasso Múzeumban

Alberto Giacometti és Pablo Picasso húsz évig voltak közeli barátok. A közös gondolkodást és alkotói folyamatot idézi fel a svájci szobrász és a spanyol festő munkáiból nyílt első közös kiállítás a párizsi Picasso Múzeumban.

Alberto Giacometti és Pablo Picasso húsz évig voltak közeli barátok. A közös gondolkodást és alkotói folyamatot idézi fel a svájci szobrász és a spanyol festő munkáiból nyílt első közös kiállítás a párizsi Picasso Múzeumban.

"Művészi párbeszéd folyt a XX. század legnagyobbnak tekintett festője és legnagyobbnak tekintett szobrásza között" - mondta Catherine Grenier, a Giacometti Alapítvány igazgatója, a tárlat kurátora.

A szobrász 1931-ben találkozott Párizsban a nála húsz évvel idősebb Picassóval, akire mint igazi mesterre tekintett, és aki az akkor 30 éves svájci alkotó első kiállításának első látogatója volt. A kezdő és az ünnepelt művész között barátság szövődött, amely az 1950-es évekig összekötötte őket.
A Giacometti Alapítvány igazgatója szerint nagyon érdekes a két művész alkotásainak szembesítése, hiszen miután folyamatos eszmecserét folytattak, ugyanazok a kérdések foglalkoztatták mindkettőjüket.

Picasso és Giacometti is őstehetség, olyan festők gyermekei, akik művésszé formálták a fiaikat.
A kiállítás elején a két művész húsz év különbséggel alkotott két híres önarcképe látható, amelyről sugárzik a karakteres és tudatos művész.

"Megragadják a nézőt. Odaszegez a jelenlétük. Lebilincselő személyiségek" - hangsúlyozta a kurátor. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindkettőjüket érdekelték a távoli tájak művészetei, amelyekből a formák stilizációját merítették, de ugyanazon forrásokból teljesen más formákat alakítottak ki.

Mindketten nagyon fiatalon kísérleteztek a hirtelen halállal. Picasso egyik barátját festette meg a halálos ágyán, Giacometti pedig a festő Georges Braque portréját formázta meg. Mindkettejüket foglalkoztatta az a kérdés, mit gondolunk élőként a halálról. A leginkább azonban a szexualitáshoz és az erotikához kapcsolódó erőszak volt a közös rögeszméjük.

"Nagyon közös volt bennük az, ahogy a női testet szétbontották. A szexuális aktust harcként mutatták be" - mondta Catherine Grenier.

A kiállításon olyan remekművek is láthatók, mint a Nő piros karosszékben vagy az Alakok tengerparton Picassótól, a Felfüggesztett golyó vagy a Elvágott torkú nő Giacomettitől.
A tárlat párhuzamba állítja Picassónak az 1935 és 1949 között Dora Maarról készült portréit Giacomettinek a majdani feleségéről, Annette-ről mintázott szobraival.

Mindkét művész a szeretőként és múzsaként is szolgáló nőbe vetítette ki saját pszichológiáját, amely időnként a szörny megformálásáig is eljutott.

Az 1930-as években a két barát hetente többször összejárt, a közös művészi érdeklődés mellett politikai nézeteik is azonosak voltak, mindketten csatlakoztak a francia kommunista párthoz és a spanyol polgárháború különösen foglalkoztatta őket. 1940-41-ben mindennap találkoztak, de aztán a háború szétválasztotta őket, Giacometti Svájcban ragadt. A szobrász 1945-ben tért vissza Párizsba és Picassóval ugyanúgy folytatódott a barátsága, mint korábban, de már más formában. A spanyol festő ekkor már Francoise Gilot-val élt együtt, és a két házaspárt igazi mély barátság kötötte össze.
A kiállítás február 5-ig tekinthető meg Párizsban.

MTI