Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:
"Arrete! C'est ici l'empire de la Mort!" (Állj! Ez itt a Halál Birodalma!)
A katakombák története a 12. századig nyúlik vissza, amikor kőbányaként használták Párizs megépítéséhez.
A 18. század elejétől használták temetkezési helyül, amikor a párizsiak éhínség, járványok és háborúk miatt tömegével hullotak és a köztemetők egészségtelenné váltak. 1810-től a koponyákból és csontokból falakat emeltek, amelyeket feliratokkal és filozófiai idézetekkel láttak el.
A temető ráadásul a pestis, lepra és himlő forrása is volt, mivel a hatalmas tömegsír mellett volt Páris legnagyobb piaca, ahol emiatt folyamatosan büdös volt.
Egy forrás szerint a temető melletti házakban állandóan bűz uralkodott, az ételeket hamar belepte a gomba, a bor is megsavanyodott, és az ivó víz fekete lett.
De ezt a király hamarosan bezáratta, és elrendelte a halottak elszállítását Párizson kívülre.
A 19. században már mértékkel szállították a halottakat, de így is 17 temető és 600 templom halottait szállították át ide.
Itt nyugszik többek között Nicolas Fouquet, Francois Rabelais, Claude Perrault, Jean Baptist Lully, a Vasálarcos, Moliere és Blaise Pascal is.
Néha a régi csontokat a falakba és a plafonba építették be, hogy megerősítsék azokat.
Ebben az időben került fel a kapura az Arrete! C'est ici l'empire de la Mort! (Állj! Ez itt a Halál Birodalma!) felirat.
A második világháborúban a nácik bunkeréül szolgált, és ma is lehet látni emlékeket ebből az időszakból.
Ma több mint 6 millió halott csontjait őrzik a katakombák néhol 2 méteres oszlopban, koponyáik kereszt, szív és hullám formában elrendezve.
A szóbeszéd szerint éjszaka hallani lehet a nyughatatlan lelkek nyögéseit és sóhajtozásait.
2 km hosszú, 14 fok van lent. Le 130 lépcső vezet, felfelé 83.
14 éves kor alatt felnőtt kísérete kötelező!
Párizsban újra megnyíltak a több millió halott csontjait őrző katakombák
Párizsban hat hónap után, 2026. április közepén ismét megnyíltak a világhírű katakombák. Az újonnan felszerelt műszaki berendezések - közöttük a korszerű légtisztítók - a korábbinál jobb védelmet biztosítanak az alagútrendszer állagának.
Isabelle Knafou, a föld alatt berendezett múzeum igazgatója elmondta, hogy a létesítmény nagyon sérülékeny, a nedvesség mintegy 90 százalékos, mikroorganizmusok telepszenek a csontokra és megtámadják őket. Ráadásul az évi 600 ezer látogató által bevitt szén-dioxid és a baktériumok rontják a labirintus érzékeny klímáját.
A célpontokra irányított világítási rendszernek köszönhetően immár a korábban sötétben lévő részek is láthatók, így a monumentális alagútrendszer elhelyezkedése és a teljes csontépítmény.
A koponyákat és a hosszú csontokat - elsősorban comb- és sípcsontokat - rendszeresen rakták le a katakombákba a XVIII. és a XIX. században.
A párizsi katakombákat - csontkamrát - a XVIII. század végén hozták létre egészségügyi okokból a XV. századi elhagyatott földalatti kőbányában. A város szívében álló túlzsúfolt temetőket, ahol a halottakat szorosan egymás mellett helyezték el, a lakosságra veszélyesnek ítélték. A város 1786-tól kezdte meg mintegy hatmillió ember maradványainak áthelyezését a várostól délre fekvő egykori kőbányába. Az első maradványok a les Halles-nál (piactér) található Saints-Innocents (Aprószentek) temető bezárása után kerültek ide, miután a királyi tanács rendeletére a főváros talajának biztonsága érdekében 1777-ben bezáratták a kőbányát. Ezt követően valamennyi párizsi temetőből kerültek maradványok a hajdani mészkőbányába egészen 1860-ig, elsősorban a George Eugene Haussmann vezette nagyszabású építkezések idején.
A katakombákat már a 19. század elején megnyitották a nagyközönség előtt.
A 45 perces látogatás alatt a látogatók másfél kilométert tesznek meg és több mint száz lépcsőt járnak meg fel- és lefelé 14 Celsius-fokos hőmérsékleten.
Értékeld te is!