» Franciaország

» Franciaország » Île-de-France


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Pontoise Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Itt született Nicolas Flamel középkori író–alkimista. Camille Pissarro a városban élt, amelyet sok festménye örökít meg.

Az impresszionista festő, Camille Pissarro 1866 és 1668 között élt Pontoise-ban, majd 1872-ben 1884visszaköltözött Pontoise-ba, a tőle fiatalabb Paul Cézanne is utána ment. 1884-ig maradt a vársoban. A városban sok festménye örökít meg. A kastély, ahol élt ma emlékmúzeum.

Camille Pissarro 1831. július 10-én született a Kis-Antillák Charlotte Amalie szigetén, St. Thomas városában. Gazdag kereskedő apja 12 évesen öt évre Párizsba küldte tanulni. Hazatérte után apja üzletében kezdett dolgozni, közben vázlatokat készített a trópusi szigetről és lakóiról. Mivel apja nem támogatta művészeti tanulmányait, 1853-ban Caracasba szökött, itt két évig Fritz Melbye dán festő tanítványa volt. 1855-ben, miután kibékült apjával, Franciaországba költözött. A párizsi világkiállítás képzőművészeti része alkalmat nyújtott számára, hogy tájékozódjon a kortárs irányzatok között, főleg Camille Corot művei ragadták meg. Ebben az időben figurális, valamint trópusi és Párizs környéki francia tájképeket festett. Nagyvonalú ecsetkezelése dacára mindig jellemző maradt rá a természethez való hűség.

A párizsi École des Beaux-Arts-ba járt, de annak akadémizmusa miatt Corot-hoz fordult, aki tanítványául fogadta, emellett Jean-Francois Millet falusi tárgyú képei és Courbet realizmusa is hatott rá. 1859-ben Montmorency-i táj című képét elfogadta a Szalon, későbbi műveit azonban visszautasították. Együtt dolgozott a fiatalabb Auguste Renoirral és Claude Monet-val is, az 1860-as években a Guerbois kávéház művésztársaságához csatlakozott. 1863-ban tűnt fel az Elutasítottak Szalonján (Salon des Refusés). Korai sötét korszakát, mely a barbizoniak, köztük Daubigny hatására alakult ki, 1866-tól a levegő és a fény vibrálását érzékeltető kompozíciók váltották fel.

1870-ben a porosz-francia háború elől Angliába menekült, itt Monet-vel bejárta az angol múzeumokat, megismerkedett az angol tájképfestéssel. Közös kiállítást terveztek, de a Royal Academy még a párizsi kiállítótermeknél is konzervatívabb volt, s nem fogadta el képeiket. Barátságot kötöttek viszont William Morris-szal, aki a preraffaeliták képviselőjeként az iparművészet terén működött. Pissarro Londonban vette feleségül Julie Vellay-t, anyja korábbi cselédlányát, ekkor már két gyermekük volt, s házasságukból további öt született.

Hazatérve louveciennes-i házát kifosztva találta, sok festménye is elpusztult. Pissarro Pontoise-ba költözött, itt csatlakozott
hozzá Cézanne, s télen-nyáron együtt dolgoztak a szabadban, majd a nyolcvanas évek elején Paul Gauguin is beköltözött hozzájuk. Pissarro fő motívumai házak, fák, kazlak, a földeken dolgozó parasztok és folyóparti tájak, ekkori képeit határozott formák, erős színek, több emberi alak, rusztikusabb kidolgozás jellemzik. Fiához, Lucienhez írt leveleiből tudjuk, hogy folytonos anyagi gondokkal küzdött, s olykor elégedetlen volt munkáival.

Az atmoszferikus hatások iránti érdeklődése irányította figyelmét a stiláris és technikai kérdésekre, emiatt fogadta lelkesen Georges Seurat pointilista elméletét. Át is vette ezt a technikát 1886-90 között, bár nem aratott vele sikert. Végül belátta, ezzel a stílussal "lehetetlen, hogy a természet oly véletlenszerű és oly csodálatos hatásaihoz hű legyek". Eltávolodott Paul Gauguintől is, aki az új, szimbolista mozgalomhoz csatlakozott.

Pissarro 1882-től Osnyban, majd a normandiai Éragny-sur-Epte-ben dolgozott. 1892-ben Durand-Ruel műkereskedő nagy retrospektív kiállítást rendezett műveiből, ezután anyagi helyzete rendeződött, de szembaja miatt már nem tudott a szabadban dolgozni. Párizsi hotelszobák ablakából festette a várost, a hidakat és bulvárokat, éjjel és nappal, napfényben, esőben és ködben, ezek ismét vérbeli impresszionista alkotások. Készített egy sorozatot a roueni Szajna-partról is. Utolsó képeit a látvány frissessége és a technikai szabadság jellemzi. Orvosi műhiba miatt bekövetkezett vérmérgezésben halt meg 1903. november 13-án Párizsban.

Fél évszázados művészi munkájának eredménye több mint 1600 festmény és csaknem 200 kiváló nyomat, közük újfajta grafikai technikai kísérletei. Néhány fontosabb képei közül: Az Oise partján, A Val Hermé kertjei, Zöldségeskert, Vörös háztetők, Szomszédok, A falu széle, Ülő parasztasszony, A bazincourti tehénpásztornő, Zúzmara Bazincourtban, Ködös napnyugta.

Tartomány:Île-de-France
Cím:Pontoise
GPS: 49° 3′ 3.1842″, 2° 6′ 2.90412″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó