12 tény a monacói Forma-1 Nagydíjról

2018. május 4.

12 tény a monacói Forma-1 Nagydíjról

1929 óta rendezik meg a Formula-1 monacói nagydíjat, 1950 óta a Formula-1 évente megfordul a hercegségben. 12 tény a monacói Forma-1 Nagydíjról, amit biztosan nem tudott.

1. Az első monacói nagydíj. Monacóban már jóval a Forma-1-es világbajnokság előtt, 1929-ben is rendeztek nagydíjat, 1955 óta pedig minden évben a világbajnokság része. 1929-ben, az első monacói nagydíjat, és az ezerfrankos jutalmat a tizenhat induló közül az angol William Grover-Williams nyerte meg egy Bugatti T35B-vel.

 


Monaco GP 1929


William Grover-Williams "boxkiállása"


Az 1929-es futam plakátja


2. Akik a tengerben landoltak. 1955-ben Alberto Ascari belerepült a tengerbe, miután nem tudta bevenni a kikötőnél lévő sikánt ( Nouvelle Chicane, azaz Louis Chiron Chicane) . A sikán egy 50 km/h-ás bal- jobbkanyar kombináció. 1986-ban egy kicsit megnyújtották a kikötő felé és szűkebbre vették, de a kanyar a kezdetektől kezdve gyakorlatilag ugyanaz. 1965-ben Paul Hawkins is elvétette a sikánt és megismételte Ascari landolását a tengerbe. Mindketten túlélték a balesetet.

 


1955-ben Alberto Ascari berepült a tengerbe


Kiemelik Alberto Ascari autóját


1965-ben Paul Hawkins szintén a tengerben fejezte be a futamot


3. A monacói nagydíj legeredményesebb versenyzője. Ayrton Senna tíz monacói indulásából hatszor nyert, és további két alkalommal dobogós helyen végzett.

 


Ayrton Senna Monacóban



4. Mr. Monaco. Michael Schumacher és Graham Hill is ötször győztek Monacóban. Graham Hill-t ezért Mr. Monacónak is hívták.

 




Michael Schumacher 5. győzelmét ünnepli Monacóban




Graham Hill


5. Alonso. A mostani mezőnyből Fernando Alonso az egyetlen, aki kétszer is megnyerte a versenyt.

 


Fernando Alonso


6. A leglassabb pálya. A pálya az összes F1 pálya közül a leglassabb. A 3340 méter hosszú aszfaltcsíkon teljesített 78 kör mindössze 260 kilométert tesz ki (az összes többi verseny távja eléri a 300 km-t), de így is a leghosszabb ideig tartó versenyek közé szokott tartozni.

 

A monacói pálya


7. A leglassabb kanyar. Az összes pálya közül itt található a leglassabb kanyar is, a Grand Hotel nevet viselő, de máig Loewsként emlegetett hajtűkanyarban az autók alig érik el az 50 km/h-s tempót.

 

A Grand Hotel (Loews) kanyar


8. A legkevesebb célbaérés. Vizes pályán kétszer is előfordult, hogy csak négyen éretek célba. 1960-ban az első rajtkockát Stirling Moss szerezte meg Rob Walker Lotus 18-asával Jack Brabham előtt. A rajtnál Jo Bonnier és Brabham is megelőzte Mosst. Amikor az eső után kezdett felszáradni a pálya, Brabham a vezető pozícióból csúszott ki, és a falnak ütközött a Saint Devote-kanyarban. Bonnier autójának eltörött a felfüggesztése, így Moss győzött. A célvonalon mindössze négyen értek át. 1996-ban is csak négyen értek célba a versenyen, Olivier Panis pedig élete egyetlen futamgyőzelmét aratta a gyengélkedő Ligier-vel.

 


Stirling Moss




Oliver Panis


9. Hullám a pályán. A Tabac, 140 km/h-s balkanyart 1950-ben, a verseny alatt egy hullám árasztotta el, ami miatt kilencen estek ki, köztük Nino Farina is. Végül csak heten tudták befejezni a nagydíjat, a monacói Louis Chiron harmadik lett.

 




Baleset a Tabaknál 1950-ben


10. Szoborautó a pályán. A 100 km/h-s utolsó kanyar az eredeti pálya tervezőjéről kapta nevét, Anthony Noghes-ról. Ha nincs futam éppen, a kanyarban Juan Manuel Fangio 1955-ös Mercedes-ének szobra áll, amellyel az akkori monacói futamot megnyerte. A szobor autóba be is lehet ülni.

 


Monacói bélyeg Anthony Noghes emlékére


Juan Manuel Fangio 1955-ös Mercedese



11. Az első időmérőedzés. Az 1933-as Monacói verseny volt az első, ahol rajtpozíciókat (mint ma is) a edzéseken futott idők alapján döntötték el.

 




GP 1933-ban


12. „A verseny, amit senki sem akart megnyerni„.1982-ben René Arnoux szerezte meg a pole-t Riccardo Patrese előtt. Őket Giacomelli, Prost és Pironi követte. Prost felzárkózott Patrese mögé, majd megelőzte. Giacomelli az 5. körben technikai hiba miatt kiesett, ekkor Prost már második volt. A 15. körben a vezető Arnoux kicsúszott, így ő is kiállni kényszerült. Prost átvette a vezetést. A verseny végén elkezdett esni, aminek következtében a francia a 74. körben a sikán után a korlátnak ütközött, és kiesett. Ekkor Patrese vette át a vezetést, de egy körrel később a Loews-kanyar előtt kicsúszott. A pályabírók visszatolták az olaszt, mivel autója nagyon veszélyes pozícióban állt. Patrese így folytatni tudta a versenyt, majd a vezető Pironi egyre lassult, míg végül az utolsó körben ki nem fogyott Ferrariából az üzemanyag. Ugyanez történt nem sokkal előtte Andrea de Cesarisszal is. Patrese így győzött, az olasz nem is tudta, hogy learatta első futamgyőzelmét. Pironit másodikként, Cesarist harmadikként klasszifikálták. Ez volt az a verseny, amit Murray Walker úgy aposztrofált: „a verseny, amit senki sem akart megnyerni”.

 




Riccardo Patrese megnyeri az 1982. évi monacói versenyt


Kapcsolódó cikkek:

LOIUS CHIRON BUGATTIJA ÚJRA MONACÓBAN

HILL ÉS COULTHARD MENŐ PÁLYABEJÁRÁSA MONACÓBAN