Még ma is áll a középkori karantén

2020. február 29.

print Hetedhétország.hu

Még ma is áll a középkori karantén

Még ma is áll Firenze közelében az a villa, amelybe Boccaccio hősei a Dekameronban a nagy pestisjárvány elől elmenekültek.

Még ma is áll az a villa, amelybe Boccaccio hősei a nagy pestisjárvány elől elmenekültek. Egy szép toszkán villát választottak Firenze közelében önkéntes karanténuk színhelyéül.

1348-as pestisjárvány Toszkánába – elsőként Pisába - 1348 elején érkezett meg. Giovanni Boccaccio szemtanúja volt Firenzében, ahogy a ragály elérte a várost márciusban. Dekameron című könyvében úgy becsülte, hogy százezren haltak meg csak Firenzében a következő év júliusáig.  

A fekete halál elképesztő rettegést hozott mindenkire Európában: napok alatt teljes közösségek pusztultak el, a betegség nem kímélt senkit. Az egyetlen valóban hatásos védekezés a betegek elkülönítése volt, amikor bezárták őket az otthonukba, vagy éppen ellenkezőleg, kitelepítették őket a városból.

A milánói orvosok azt tanácsolták az uralkodónak, hogy kerítsék el azokat a házakat, ahol betegek vannak, még akkor is, ha egészségesek tartózkodnak velük együtt. A lépés hatására Milánóban követelte a legkevesebb halottat a pestis: a város lakóinak „csak” 15 százaléka pusztult el. Ragúzában a város vezető orvosa, Páduai Jakab azt javasolta, hogy a városfalakon kívül állítsanak fel egy tábort, ahol a betegeket kezelik.

Boccacciót a pestisjárványban megélt borzalmak ihlették a Dekameron megírására. A történetben hét nő és három férfi egy vidéki kastélyba menekül az 1348-as firenzei pestisjárvány elől. Történetek mesélésével szórakoztatják egymást, amelyek témáját az előző este megválasztott király vagy királynő határozza meg. Mindenki mindennap mond egy-egy mesét, így tíz nap alatt száz történet hangzik el. Élet és halál sajátos körforgása jellemzi a meséket, ám mindenkor az Élet kerekedik felül.

A szereplők a történet elején a firenzei Santa Maria Novella templomban futnak össze, ahol elhatározzák, hogy a Fiesoléban található Palmieri villában vonulnak önkéntes karanténba.

„E birtok alacsony dombon feküdt, mely az országúttól minden irányban meglehetősen távol esett, és sűrűn borították mindenfajta dús zöld lombozatú fák és cserjék: gyönyörűséggel pihent rajtok a szem. A domb tetején palota állott, benne középütt tágas udvar, aztán oszlopos csarnokok és termek és szobák, és mind-mind magában is gyönyörű volt, de emellett derűs festmények emelték szépségét és díszét; körös-körül pedig rétek és tündéri kertek és kristályos friss vizű kutak és pompás borokkal teli pincék; mely utóbbiak is sokkal inkább kapóra jöttek volna mulatós borisszáknak, mint józan és tisztes hölgyeknek. A palota az utolsó zugig ki volt takarítva, a szobákban az ágyak megvetve, s mindenütt rengeteg virág, amilyen csak abban az évszakban virult, a padló pedig végig gyékénnyel beterítve; ilyen állapotban találta a palotát az odaérkező társaság, nem csekély gyönyörűségére.”(Révay József fordítása)

Az irodalomtörténészek a leírás alapján a Villa Palmierivel azonosítják a Dekameronban szereplő helyszínt. A villát a 14. században építették és ebben a korszakban nem sok villa állt a környéken. Ráadásul a Villa Palmieri már ekkor a Boccaccio által leírt gazdagsággal rendelkezett.

(Borítókép: Villa Palmieri Giuseppe Zocchi metszetén Villa Palmieri, 1744/wikipedia)