Szent Dévote legendája

2015. május 15.

Szent Dévote legendája

Monaco védőszentje egy galamb vezetésével vetődött partra, miután Afrika partjainál hajótörést szenvedett. A szent relikviáit a középkorban kalózok lopták el, akiket elcsíptek, hajójukat pedig felgyújtották. Minden évben január 27-én a templom bejárata előtt elégetik a hajó másolatát.

Monaco védőszentje egy galamb vezetésével vetődött partra, miután Afrika partjainál hajótörést szenvedett. A szent relikviáit a középkorban kalózok lopták el, akiket elcsíptek, hajójukat pedig felgyújtották. Minden évben január 27-én a templom bejárata előtt elégetik a hajó másolatát.

A IV. század elején történt, hogy Korzika szigetén, ami akkor római fennhatóság alatt állt, egy kegyetlen kormányzó üldözte a keresztényeket. Ezért Dévote-ot, aki Isten hű szolgájaként élt, elfogták, börtönbe vetették és megkínozták. Dévote nem tagadta meg hitét, mártírként halt meg. Istenfélő emberek titokban egy Afrika felé tartó hajóra vitték a testét, ahol hitük szerint majd keresztény temetést kaphat.

Az út alatt erős viharba került a hajó. Ekkor Dévote szájából egy galamb reppent fel, és a vihar alábbhagyott. A galamb Monaco partjaihoz vezette a hajót, ahol az zátonyra futott a Gaumates-völgy bejáratánál. Ekkor a galamb leszállt egy virágzó bokorra, ezzel jelezve, hogy a testnek örök nyughelyül ezt a színhelyet választja.

Így január 27-én Dévote teste a közelben élő keresztény közösséghez került. A megjelölt helyen egy rusztikus sírkő jelöli, ahol eltemették. A hűséges lakosok és tengerészek egyre nagyobb számban látogatták a szent asszony relikviáját… és megtörtént az első csoda.

Nem sokkal később egy lelketlen ember az éj leple alatt ellopta a Szent földi maradványait azzal a céllal, hogy a tengeren eladja, mint emberfeletti erővel rendelkező relikviát.

A Gondviselésnek köszönhetően ez a szentségtörés nem valósulhatott meg, mert egy halászó csoport szemtanúja volt a lopásnak, és néhány evezőcsapással, mely sokkal erősebb lett haraguk miatt, utolérték a tolvajt. Visszavitték az ereklyét a partra, és a tolvaj csónakját engesztelő áldozatként elégették. A XVI. században végbement itáliai- és keresztes háborúk ideje alatt a relikviát a bástyában állították ki, ösztönözve a védőket és elrettentve az ostromlókat.

Ezek a hősi idők elmúltak, de a Hercegségben a mai napig őrzik Szent Dévote emlékét. Amint leszáll az éjszaka Szent Dévote napján, a patrónának szentelt templomban – melyet III. Charles építtetett, – és környékén rengetegen vesznek részt a misén és a hozzá kapcsolódó rendezvényeken.

Minden évben ezen a napon fáklyás felvonulással, misével és áldással ünneplik a szentet, és a ceremóniák végén egy csónakon halotti máglyát gyújtanak meg, mely olajfa, fenyő és babérágakkal van díszítve; festői szimbóluma ez a megbocsáthatatlan bűn megtorlásaként elégetett csónaknak.
Az estét tűzijátékkal zárják le, melyet a tükröződés miatt a víz fölé lőnek ki a monacói kikötőből, szemben a kis Gaumates-völggyel, ahol a monacóiak és Szent Dévote közötti szövetség kezdődött.

Szent Dévote életét a monacói Louis Notari költő foglalta versbe. Ez a vers, a „Szent Dévote legendája” volt a kezdete a monacói nyelv újjászületésének. Dialektusával, ízes hangvételével, elképesztően gazdag szókincsével azóta is egyetemi tantétel Franciaországban. A Hercegség minden iskolájában hozzátartozik a tananyaghoz.