A Napkirály 10 legszebb műve

XIV. Lajos, a Napkirály uralkodása Franciaország aranykora volt, az ország Európa vezető hatalmává vált. Hatalmasat fejlődött a gazdaság, a technika, és a jobb gazdálkodásnak, a javuló közegészségügyi viszonyoknak, orvoslásnak köszönhetően nőtt az életszínvonal. XIV. Lajos kiterjesztette Franciaország határait, alatta kezdődött a francia gyarmatosítás is. 

Lajos bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket. A Napkirály olyan korabeli tekintélyes alkotókat gyűjtött maga köré, mint Louis Le Vau építész, a kertépítő André Le Notre, akinek nevéhez a versailles-i park megteremtése fűződik, vagy Charles Le Brun festőművész. Udvarában élt és alkotott Lully, Moliere és Racine. A Colbert által feltornázott bevételeket fényűző kastélyokra költötte, Nagy-Trianon, Saint Germain, Marly és mindenekelőtt Versailles elkápráztatta a korabeli Európát.

Az állam én vagyok!

A korabeli Európa legjelentősebb uralkodója 1638. szeptember 5-én született. Apja, XIII. Lajos halála után, ötévesen került a francia trónra, az országot nagykorúságáig anyja, Ausztriai Anna és Mazarin bíboros irányította kemény kézzel. Központosítási törekvéseik ellen tört ki a Fronde-lázadás, a kis Lajosnak kétszer is menekülnie kellett a fővárosból. A polgárháborús emlékek is közrejátszottak abban, hogy szilárd hatalmat, erős királyságot akart.

Nagykorúságának elérésekor, 1654-ben megkoronázták, de az államügyeket csak 1661-ben, Mazarin bíboros halála után vette át. A legenda szerint lovaglópálcával jelent meg a parlament ülésén, és kijelentette: "Az állam én vagyok!" Az anekdota hitelességét ugyan cáfolták, de az bizonyos, hogy senkinek sem hagyott beleszólást a kormányzásba.

Minisztereit személyesen ellenőrizte, és rendszeresen cserélgette. A Fronde idején sok bajt okozó nemesség hangadóit kegydíjakkal udvarába csábította, hogy politika helyett fényűző mulatságokkal foglalkozzanak. Az igazságszolgáltatást megreformálta, tehetséges minisztere, Colbert gazdaságpolitikája számottevően csökkentette az államkincstár hiányát.

Lajos 1667-ben megtámadta Spanyol Németalföldet (a mai Belgiumot), amivel megkezdődött a háborúk haláláig tartó sorozata. 1678-ban a nijmegeni békében megszerezte Flandriát, Franche-Comtét (az egykori burgund szabadgrófság területét) és Lotaringiát, hatalma tetőpontjára érkezett, az ország vezető nagyhatalommá vált.

XIV. Lajos 1701-ben

A bigottan katolikus király 1685-ben végzetes lépésre szánta el magát: visszavonta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító nantes-i ediktumot. Az újra üldözött hugenották közül sokan kivándoroltak, a király így nemcsak legképzettebb alattvalóit vesztette el, hanem a protestáns hatalmakat is magára haragította. 1688-tól Angliával, Hollandiával és a Német-Római Császársággal háborúzott, az 1701-ben kitört és 1714-ig tartó spanyol örökösödési háborúban pedig már egész Európával került szembe. A hosszú és váltakozó sikerrel folyó hadakozás végén a legyengült és kivérzett Franciaország csak fél sikert könyvelhetett el: a spanyol trónra Lajos unokája, V. Fülöp került, de a békeszerződés kizárta a két korona egyesítését.

XIV. Lajos nem sokkal élte túl a háború végét, 1715. szeptember 1-jén halt meg, és a hír hallatán a párizsi nép örömünnepet ült. A trónon hetvenkét évet töltött el, túlélte fiát és unokáit, utóda dédunokája, XV. Lajos lett.

Lajos bőkezűen támogatta a művészeteket, az adópréssel kisajtolt csillagászati összegeket fényűző kastélyokra, mindenekelőtt Versailles-ra költötte. A lenyűgöző palotaegyüttes már két évtizede épült, amikor 1682-ben ide helyezte udvarát, a király azonban soha nem látta készen, mert a munkák még halálakor is folytak.

Életét az általa kidolgozott etikett határozta meg, amelyben ő játszotta a példaképül választott Nap szerepét. Mindig nyilvánosan, de egyedül ebédelt: élete során egyszer tett kivételt, a drámaíró Moliére is helyett foglalhatott asztalánál. Felesége Ausztriai Mária Terézia volt, de számtalan udvarhölggyel volt futó viszonya, és szeretőket is tartott. Közülük Madame de Maintenonnal több mint három évtizedig élt együtt, sőt felesége halála után morganatikus házasságot kötöttek. (A morganatikus házasságban született gyermekek törvényesnek számítanak, de sem őket, sem anyjukat nem illetik meg a férj előjogai.)

XIV. Lajos kiterjesztette Franciaország határait, felvirágoztatta a gazdaságot, pártolta a művészeteket, alatta kezdődött a francia gyarmatosítás. Ugyanakkor fikarcnyit sem törődött a nép jólétével, költséges háborúi hosszú távon hanyatláshoz, a monarchia meggyengüléséhez vezettek. Az utókor emlékezetében mégis a Napkirályként, az abszolút monarchia jelképeként maradt meg.

Mi látható ma a Napkirály művéből?

1. Versailles

A Napkirály, az apja által szerény vadászkunyhónak tervezett Versailles-i palotát átalakítva, bálok és fogadások céljára alkalmas bámulatos palotát építtetett. Lajos1682-ben Saint-Germain-ből ide helyezte udvarát, a király azonban soha nem látta készen, mert a munkák még halálakor is folytak.

Az európai kastélyépítészet csúcspontjának tartott palotában több mint 700 szoba, 2153 ablak, 1250 kandalló és 67 lépcsőház kapott helyet.

A kastély kertje három nagyobb szakaszban, összesen 25 év alatt készült el. A teraszokkal, filagóriákkal, szökőkutakkal, szobrokkal, különleges növényekkel és formára nyírt bokrokkal, sövényekkel díszített park Európa egyik legszebb és legnagyobb kertje lett.

Miután a Versailles-i kastély felépítése hatalmas összeget emésztett fel, amit a párizsi nép nem nézett jó szemmel, ezért XIV. Lajostól ajándékként egy hidat kaptak a Szajnára.

2. Chateau de Saint Germain –en-Laye

A kastély 1682-ig a francia királyok rezidenciája volt, ekkor tette át székhelyét XIV. Lajos a versailles-i kastélyba. A kastélyhoz tartozó parkot Lajos kertésze Le Nôtre tervezte.

3. Grand Trianon

A kastély egyszerű kerti pavilonnak épült XIV. Lajos kedvese, Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart (Montespan márkiné) számára 1670 és 1687 között, hogy a király közelében lehessen. 1687-ben, amikor a márkiné már kiesett a király kegyeiből, Jules Hardouin Mansart megbízást kapott, hogy építsen nagyobb épületet. A király ide vonult vissza a versailles-i palotában zajló udvari élet fáradalmai elől, azonban hamarosan az udvari etikett uralma ezen a kastélyon is elhatalmasodott és a királyi család „rejtekhelyként” már inkább a Marly kastélyt kezdte előnyben részesíteni.

4. Chateau de Marly

Marly kastély a Napkirály vadász- és nyárikastélya volt. 1679-ben kezdődtek a munkálatok Jules Hardouin-Mansart vezetésével és 1686-ig tartottak. Lajos nagyon kedvelte a kastélyt, itt töltötte a halála előtti utolsó hónapokat is. A kastélyt a francia forradalom idején larombolták, mára már csak az impozáns kert maradt meg.

5. Vauban erődök

A Napkirály építési lázban szenvedett, ezért megbízta főépítészét Sébastien Le Prestre de Vauban, később Marquis de Vauban-t Franciaország erődítmény láncolatának megtervezésével. Vauban 56 szolgálati éve alatt 33 új erődítményt tervezett, 160 helyszínre 400 tervet készített, számtalan régi erődöt modernizált.

 A Vauban által tervezett erődítmények közül az UNESCO 2008-ban tizenkettőt felvett a világörökségi listára: 

1. Arras, Vauban Citadella. XIV. Lajos parancsára építették, azzal a céllal, hogy háború idején megvédelmezze a helyieket. Azonban a várost ezután már egyszer sem támadták meg, ezért a lakosság hamar átkeresztelte a „szép haszontalanra” (la belle inutile).

2. Besançon,fellegvár, Fort Griffon városfalai

3. Blaye-Cussac-Fort-Médoc,: Blaye fellegvára, city walls, Fort Paté és Fort Médoc városfalai

4. Briançon: városfalak, Redoute des Salettes, Fort des Trois-Têtes, Fort du Randouillet, és az Asfeld híd

5. Camaret-sur-Mer, Finistère: Tour dorée („Aranykapu") vagy más néven Vauban kapu

6. Longwy, Meurthe-et-Moselle: az újváros

7. Mont-Dauphin, Hautes-Alpes

8. Mont-Louis, Pyrénées-Orientales: fellegvár és a városfalak

9. Neuf-Brisach, Haut-Rhin: újváros/Breisach (Németország): A Rajna kapuja

10. Saint-Martin-de-Ré, Charente-Maritime: városfal és a fellegvár

11. Saint-Vaast-la-Hougue/Tatihou, Manche: őrtornyok

12.Villefranche-de-Conflent, Pyrénées-Orientales: városfalak, Fort Libéria és Cova Bastera

6. Fontainebleau kastély

A reneszánsz kastély gyönyörű kertje XIV. Lajos kézjegyét hordozza. A kertet André Le Nôtre tervezte.

7. Château du Vaux-le-Vicomte 

André Le Nôtre 1661-ben készült el Château du Vaux-le-Vicomte parkjával, amit Nicolas Fouquet pénzügyminiszter megbízására készített. A nagyszabású átépítési munkát 18 ezer ember bevonásával végezte. Az építési munkák befejeztével a pénzügyminiszter 3 napos ünnepség sorozatra invitálta a királyt és az udvart. XIV. Lajost a park és a pompa elbűvölte, de haragra is gerjesztette, mert igazolva látta korábbi gyanúját, pénzügyminisztere állandó intrikái mellett az államkasszát is dézsmálja. A Napkirály távoztával Fouquet a börtönbe, André Le Nôtre pedig Versailles-ba költözött, hogy ott olyan kertet tervezzen, amelyhez hasonló még sohasem volt a világon.

Párizs

Rendbe hozatta a Louvre-t, kialakíttatta a place Vendomot, és a place des Victories-t, felépíttette az obszervatóriumot, és megterveztette a grands boulevards-t, azaz a nagy sugárutakat a régi városfalak mentén.

Párizs a XVII. század végére már félmilliós nagyváros. A városfalakat, a mai nagy boulevardot már terjedelmes elővárosok, fabourgok övezik. A Saint Honoré fabourg és a Szajna közt, Tuileriák palotájának szomszédságában helyzedett el az Elysiumi mezőnek nevezett rét, amin keresztül épült meg 1667-re a Champs-Élysées, akkori nevén Neully út, André La Notre elképzelései szerint. A Neully út, a Tuileriák kertjében kialakított tengelyt vezette tovább a városfalakon túlra, a Chaillot dombra, ahová később a diadalív került.

8. Place Vendôme

A Place Vendôme-ot Párizs egyik legszebb tereként tartják nyilván. A teret 1699-ben Colbert építtete a Napkirály tiszteletére. A Place Vendôme mértani középpontjában ezért eredetileg XIV. Lajos lovas szobra állt, később ennek a helyére Traianus oszlopának másolatát állították.

9. Place Victories

A teret a Vendome térhez hasonlóan Harduin-Mansart tervezte 1685-ben, azért hogy felállíthassák rajta XIV. Lajos Hollandia elleni győzelmét hírdető szobrát. Az erdeti szobor 1789-ben megsemmisült, talapzatának darabjai a Louvre-ban láthatók.

10. Invalidusok

A párizsi Invalidusok építését XIV. Lajos 1670. november 24-én rendelte el, otthonnak és kórháznak az idős és sérült katonák számára. Az építész Libéral Bruant volt, 1676-ra készült el.

Ma itt található Napóleon és Sébastien Le Prestre de Vauban sírja. Az udvaron 21 háborúban is használt ágyú található. Ezeket legutóbb 2012. május 15-én sütötték el az új francia elnök, Francois Hollande tiszteletére. Mindegyik egy irányba, az Élysées palota, az elnök lakhelye felé fordul, jelezve, hogy „Franciaországban a nép kormányoz, és bármelyik pillanatban újra felvehetik a fegyvereket”.