Régi propagandisták népszerű technikájáról nyílt kiállítás a bécsi Albertinában

Az Albertinában látható kiállítás a rézkarc korai éveit mutatja be. A rézkarc sokszorosítható grafikák készítésére alkalmas eljárás, amikor rézlemezbe tűvel karcolt grafikát a rézbe savval maratják bele, majd tintával nyomatokat készítenek papírra. A maratás a 15. század végén jelent meg és gyorsan népszerű lett a 16. század elején.

A technológia alapjait a fegyvermaratók műhelyében fejlesztették ki, a savval való maratást a fegyverkészítők a fegyvereket, páncélokat vésett mintákkal díszítették. Egy német nyomdász, Daniel Hopfer elkezdte az 1490-es években papírra nyomtatni maratott képeket. A maratás gyorsan népszerű lett, lehetővé tette a művészek számára, hogy saját nyomatokat készítsenek; úttörői között voltak a legnagyobb reneszánsz művészek, például Albrecht Dürer, Parmigianino és az idősebb Pieter Bruegel.

Az új technika felkeltette az akkori politikai elit figyelmét is. I. Miksa császár a Habsburg-ház egyik legelbűvölőbb uralkodói személyiségének számított. Nemcsak az "utolsó lovag" volt, hanem saját személyének és politikai szerepének mesteri propagandistája is. Noha szinte állandó pénzhiánnyal küszködött, a pénzt nem sajnálva a kor leghíresebb festőinek adott megbízást azzal a céllal, hogy hírneve fennmaradjon. A középkor végének legjelentősebb művészei segédkeztek neki önábrázolásában, mindenekelőtt Albrecht Dürer. Számos festménnyel, grafikával, nyomdatermékkel és szoborral állított impozáns emléket saját személyének és dinasztiájának. Miksa volt az első uralkodó, aki kimondottan propagandisztikus céllal rendelte meg műalkotásait.

Az Albertina kiállítását a rézkarc első 70 évének szentelte, amikor sok híres és kevésbé ismert művész Németországban, Flandria, Olaszország és Franciaország dolgozott ezzel a technikával. A New York-i Metropolitan Múzeummal együttműködésben létrehozott kiállításon kb.125 rézkarc látható.

A kiállítás 2020. február 12. és május 10. között tekinthető meg.

(Borítókép: I. Miksa. Lucas van Leyden, 1520/© ALBERTINA, Wien)