A borostyánkő rejtélye

Természetes formájában is elbűvölő a borostyánkő és azon anyagok közé tartozik, amelyek különleges történetre tekinthetnek vissza. Ugyanakkor a tudományos kutatást is szolgálja a régészetben éppen úgy, mint a történet- és a természettudományban.

 

A borostyánkő, a szukcinit megkövesedett harmadidőszaki fenyőgyanta. Agyagból, homokból mossa ki a tenger. Leghíresebb lelőhelye a Balti-tenger partvidéke. A neolitikum óta ékszereket, dísztárgyakat készítenek belőle. Napjainkban műszerekben elektromos szigetelőként is használják.

Amikor Heinrich Schliemann német régész az 1874-76-os években a mintegy négyezer évvel ezelőtt alapított Mükénében ásatásokat végzett és ott jelentős mennyiségben talált borostyánkövet, ezeket jegyezte fel:

"Természetesen mindig is rejtély lesz, hogy a borostyánkő a Keleti-tenger vagy Itália partjairól származik-e?"

Schliemann tévedett. Ma már gyorsan megválaszolható a kérdés, hogy honnan is származik a borostyánkő. A Stuttgartban megjelenő "Archäologie in Deutschland" című szakfolyóiratban megjelent írások tanúsága szerint ugyanis már három évtizede tudják a Baltikumból származó borostyánkövet azonosítani és minden más borostyánkőtől megkülönböztetni. A legkorszerűbb eszközökkel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a Mükénében talált borostyánkő nagy része a Keleti-tenger partjairól származott. A fennmaradó rész eredetére vonatkozóan azonban mindmáig megválaszolatlan a Schliemann által feltett kérdés.

A világ összesen mintegy háromszáz helyén található borostyánkő és azok eredetét gázkromatográfiás módszerrel vizsgálják. A vizsgálatok során megállapították: a különböző helyeken talált borostyánkő aszerint különbözik egymástól, hogy milyen fa gyantájának a kövülete. Azt is kiderítették, hogy a legkülönbözőbb színekben létezhet: a fehértől a sárgán át egészen a barnáig és vörösig, de találtak zöld, kék, fekete, sőt színtelen követ is. A színek különbözőségét a gyantába bejutott növényi nedvek adják.

Borostyánkő csaknem mindenütt előfordul a földkerekségen, igaz, eltérő mennyiségben és életkorban. A földfelszín mozgásai, különösen a jégkorszakban, jelentős szóródást idéztek elő a borostyánkő készletekben. A leletek megmutatják, hogy az emberek már évezredekkel ezelőtt ékszereket és különböző figurákat készítettek belőle. De fontos szerepe volt mint csereeszköznek is. A borostyánkő már a Krisztus előtti V. évezredben eljutott Észak-Európából a Földközi-tenger melletti kultúrákhoz. Nero császár (54-68) uralkodása alatt nagy mennyiségű borostyánkövet szállítottak Rómába a Keleti-tenger partjairól. A kereszténység első évszázadaiban különösen az aquileiai borostyánkő-faragók tettek szert hírnévre.