Újabb olasz csoda az UNESCO listáján: a közösségi színházak elnyerték a világ elismerését

A dél-koreai Busanban ülésező UNESCO Világörökségi Bizottság felvette a Világörökségi Listára Közép-Olaszország úgynevezett condominiális színházait. A különleges elismerés tíz történelmi épületet érint, amelyek Marche, Emilia-Romagna és Umbria régióiban találhatók, és egyedülálló kulturális örökséget képviselnek – olyat, amelyhez fogható sehol máshol a világon nem létezik.

De mi is pontosan egy „condominiális" színház? A 18–19. században Közép-Olaszország kisebb városaiban és falvaiban polgárok, nemesek és helyi elöljárók fogtak össze, hogy közös pénzen építsenek maguknak előadóteret – egyfajta korabeli társasházi modell szerint lettek a tulajdonosok. Ez azért volt forradalmi, mert abban a korban a színház szinte kizárólag az arisztokrácia kiváltsága volt. Ezekben az épületekben azonban a kisvárosok lakói is hallhattak operát, klasszikus zenét, láthattak élő előadásokat – a kultúra tehát nem maradt meg a nagyvárosok falai között.

Az épületek nem csupán építészeti remekek: elegáns, páholyos nézőterük és gazdagon díszített belsőjük tanúi voltak évszázados zenei és színházi hagyományoknak. Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter „építészeti ékszereknek" és „kiváló olasz kulturális infrastruktúrának" nevezte őket, kiemelve, hogy több mint két évszázadon át tették lehetővé a kisvárosok lakóinak, hogy hozzáférjenek az opera és a klasszikus zene világához.

A jelölést kezdeményező Marche régió elnöke, Francesco Acquaroli „történelmi eredménynek" nevezte a döntést, mind a régió, mind az egész olasz kulturális örökség szempontjából. A Jesi-i Teatro Pergolesi alapítványának igazgatója, Lucia Chiatti pedig elmondta, hogy 2020 óta izgalommal és reménnyel várta ezt a pillanatot – a folyamat nemcsak nemzetközi elismerést hozott, hanem lehetőséget is arra, hogy ezeket a kincseket még mélyebben megismerjék és megőrizzék az utókor számára.

A tíz színház ma sem pusztán múzeumi látványosság: a legtöbbje aktívan működik, operaelőadásoknak, hangversenyeknek, prózai estéknek és fesztiváloknak ad otthont. Aki tehát Közép-Olaszország festői kisvárosait fedezi fel, most már egy UNESCO-helyszínen is átélheti, milyen az, amikor egy épület nemcsak szép, hanem él és lélegzik – ahogyan azt az alapítói kétszáz évvel ezelőtt megálmodták.

A tíz díjazott színház három közép-olasz régióban található: nyolc a Marchéban, egy Emilia-Romagnában és egy Umbriában. A teljes lista: Teatro Angelo Mariani (Sant'Agata Feltria) – ez egyben Olaszország legrégebbi, teljesen fából épített színháza –, Teatro Pergolesi (Jesi), Teatro Ventidio Basso (Ascoli Piceno), Teatro Serpente Aureo (Offida), Teatro dell'Aquila (Fermo), Teatro Lauro Rossi (Macerata), Teatro Feronia (San Severino Marche), Teatro Gentile da Fabriano (Fabriano), Teatro Bramante (Urbania), valamint a Teatro Nuovo Gian Carlo Menotti (Spoleto).

Építészeti szempontból a tíz színház a neoklasszicizmus stílusát képviseli, késő barokk elemekkel gazdagítva. Jellemzőjük a páholysorok, a kiváló akusztikát és rálátást biztosító nézőterek, az előcsarnokok, a ridotti nevű fogadótermek és a történelmi színpadi gépezetek.

Mind a tíz helyszín ma is aktívan működik: opera-, színházi és zenei előadásokkal folytatja azt a polgári hagyományt, amelyet most a világ is méltán ünnepel - tudósít a siviaggia.it.