Chapelle de la Sorbonne - Richelieu síremléke

17 évesen Chillou márkija lett, majd az udvari akadémián tanult lovagi, előkelő viselkedést, kiváló szónok és hitvitázó lett. Elnyerte V. Pál pápa tetszését, 22 évesen, 1607. április 17-én pappá szentelték és kinevezték luconi püspöknek.

Ő volt az első francia főpap, aki egyházmegyéjében végrehajtotta a tridenti zsinat reformjait (a szentségekről, az áldozásról, a gyónásról, a papok képzéséről, kötelességeiről, a visszaélések megszüntetéséről). Elsőként írt francia nyelven teológiát, megadva a hittudomány nyelvének szabályait.

Nemsokára XIII. Lajos feleségének, Ausztriai Annának a lelkésze lett. Bekerült a királyi tanácsba, s 1616-ban a külügyek irányítójává tették. A spanyol-velencei háborúban Franciaország az utóbbit támogatta, mivel Richelieu felismerte, hogy a Habsburg- birtokokkal körülvett ország számára a spanyol-francia egyensúly mennyire fontos. 1617-ig maradt a posztján, ekkor egy puccs véget vetett Medici Mária régensségének. Luconba, majd Avignonba száműzték, itt írással foglalkozott.

1619-ben Mária hívei fellázadtak a Királyi Tanács ellen, s a király visszahívta őt, remélve, hogy lecsillapítja a lázongókat. Négy éven át tárgyalások és összecsapások váltották egymást, majd a megállapodás egyik pontjaként Richelieu-t jelölték bíborosnak. Medici Mária visszatért és kibékült a királlyal, őt pedig előléptették. 1624-ben a bíboros kereskedelmi és tengerészeti államtitkár és a Királyi Tanács feje lett. 1628-ban létrehozták számára a főminiszteri tisztséget, hatalma kiszélesedett.

Két fő célja a korlátlan királyi hatalom és az európai francia hegemónia volt. Az első cél érdekében megsemmisítette a hugenották politikai kiváltságait, 1628-ban elfoglalta és lerombolta központjukat, La Rochelle-t, az ales-i békében eltörölte kiváltságaikat, de lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást.

Külpolitikája a Habsburg-ház spanyol és német hatalmának gyengítésére irányult, összefogta a dinasztia valamennyi ellenségét. A mantuai örökösödési háborúban, 1630-ban maga vezette a francia sereget az Alpokon át, és a francia Nevers hercegnek szerezte meg a tartományt. Diplomatái révén elérte, hogy a regensburgi birodalmi gyűlésen leváltották Wallenstein császári fővezért, s rábírta Gusztáv Adolf svéd királyt a császár megtámadására. Követei Bethlen Gáborral és I. Rákóczi Györggyel is tárgyaltak. 1635-ben hadat üzent a spanyoloknak - ezzel Franciaország belépett a harmincéves háborúba. Katalóniában felkelést szervezett, s 1640-től a portugálok spanyolellenes harcát is támogatta. Élete végén szembekerült VIII. Orbán pápával diplomáciai és egyházi kérdések miatt.

Pártolta a tudományokat és művészeteket, különösen a színházat, támogatta a Sorbonne-t, 1635-ben ő alapította a Francia Akadémiát. Párizsi palotáját, a Palais Royalt a királyra hagyta. Támogatásával számos francia katolikus misszió jött létre Afrikában, Amerikában és a Közel-Keleten, mint a későbbi gyarmatbirodalom alapja. Holland hajókat vásárolt, s ezzel lerakta a francia haditengerészet és kereskedelmi hajózás alapjait. 1629-ben az ő ösztönzésével jött létre a Michaud- törvénykönyv, amely az ipari manufaktúrák, a kereskedelem, a hivatalok, az egyház és a hadsereg működését szabályozta.

Védővámrendszert vezetett be, merkantilista gazdaságpolitikáját a háborúk sokszor szétzilálták, kényszerű pénzügyi intézkedései több parasztfelkelést váltottak ki. Hazáját európai nagyhatalommá tette. Fontosabb írásai: Emlékiratok, Levelek, Politikai testamentum.