Több minden lesz látható a waterlooi csatamezőn

"Mont-St-Jean a szenvedés és a kitartás helyszíne volt. Lehet, hogy legalább hatezer sebesültet láttak el itt. Amikor az ágyúk eldördültek, a térség mezőgazdasági épületeit elárasztották sebesültekkel" - idézte Tony Pollardot, a Glasgow-i Egyetem professzorát, a feltárások vezetőjét a The Guardian című brit napilap.

"Sokan haltak meg itt. Soha nem tárták fel ezt a területet. Egy régész számára páratlan lehetőség, hogy az életmentésre utaló bizonyítékokat keressen" - tette hozzá.

A szakemberek azt remélik, hogy az egykori tábori kórház körüli térség felfedi a csata alatt és után az életek megmentésére utaló erőfeszítéseket. A kórházban a felcserek és az orvosok érzéstelenítés nélkül műtöttek, végtagokat amputáltak, sebeket varrtak be.

A waterlooi csatamezőnek nincs temetője, egy múzeum és emlékmű jelzi, hol zajlott az európai történelem egyik leghíresebb csatája. A halottakat elégették vagy jel nélküli sírokba temették, a csontokat a gazdák műtrágyaként használták.

A régészek munkáját segíteni fogja a brit és a holland hadsereg huszonöt, 19 és 70 év közötti olyan katonája is, aki megsebesült Irakban, illetve Afganisztánban, vagy poszttraumás stresszben szenved. Korábbi régészeti feltárásoknál bebizonyosodott ugyanis, hogy jól hat rájuk az ilyen tevékenység.

Hetvenkétezer francia, hetvenezer brit és szövetséges, valamint mintegy harmincezer porosz katonát vetettek be az 1815. június 18-ai waterlooi csatában, amely Bonaparte Napóleon francia császár utolsó összecsapása volt.