260 éves és most lett UNESCO-örökség: a bécsi Wurstelprater megkapta a nagy elismerést

Az osztrák UNESCO-bizottság szombaton jelentette be: a „Bécsi Wurstelprater-kultúra" hivatalosan is bekerül az UNESCO nem anyagi kulturális örökségek nyilvántartásába. Összesen hat új osztrák bejegyzéssel bővült a lista, amelyen most már 188 tétel szerepel – köztük a jodlizás és a Walser-völgyi népi viselet hagyományai is.

A Wurstelprater Bécs egyik legikonikusabb helyszíne, amely idén éppen 260. születésnapját ünnepli. Az UNESCO-bizottság közleménye szerint a Prater-kultúrát azok az emberek alakítják, akik generációkon át életben tartják ezt a különleges helyet. Kulcsszerepet játszanak benne a mutatványosok és az attrakciókat üzemeltető családi-vállalkozások, amelyek az évszázados tudást és hagyományokat apáról fiúra örökítik – és akik a látogatókkal együtt teremtik meg azt a különleges prater-hangulatot, amely annyira jellemző erre a helyre.

Az orf.at tudósítása szerint Silvia Lang, a Bécsi Praterverbund (a prateres vállalkozókat tömörítő szervezet) elnöke „hihetetlenül büszkén" fogadta a hírt. Hangsúlyozta: 260 éve a Wurstelprater családi vállalkozásai tartják életben a hagyományt, a kultúrát és ennek a különleges helynek az egyedi légkörét. Maga a Praterverbund terjesztette be a jelölési kérelmet az osztrák UNESCO-bizottsághoz, hogy ez az értékes tudás végre méltó elismerést kapjon.

Michael Ludwig bécsi polgármester (SPÖ) szintén örömmel fogadta a döntést, amelyet külön szerencsésnek tartott a 260. jubileum alkalmából. Véleménye szerint a Wurstelprater Bécs megismételhetetlen jelképe, és az UNESCO-elismerés méltón adózik a hely történelme, városi jelentősége és az azt nap mint nap élővé tevő emberek előtt.

Az öt további új bejegyzés között szerepel a salzkammergurti tűz- és koronglövészet rituáléja és gyakorlata – amelyet eredetileg a só- és famunkások önvédelmi készségének fenntartására találtak ki, mára azonban önálló sportverseny-hagyománnyá vált. Szintén az örökségi listára került a tux-zillertal-völgyi szarvasmarha-fajta ismeretköre (ezeket az állatokat „szerencsetehénként" tartják számon), a Lech-völgyi gyógy- és haszon­növény-tudás, valamint a Walser-völgyi népi viselet készítésének és ápolásának hagyományai.