Angyalvár / Castel Sant' Angelo

Orvoscsaládból származott. A jezsuiták római elitiskolájában tanult, ahol kezdetben a legjobb tanulók közé számított. Később azonban elkanászodott, és kicsapták az iskolából. A feltűnően szép és jómódú ifjú kamaszkora további éveit szórakozással és nőkkel töltötte egészen addig, amíg egy éjjel a római Santa Maria Maggiore-templomban állítólag megjelent neki Szent Mihály arkangyal, aki egy csodakarddal és a gyógyítás tudományával ajándékozta meg. Ettől kezdve prófétának nyilvánította magát, vallási szektát is alapított, ám VII. Sándor pápa ráküldte az inkvizíciót, és Borri jobbnak látta, ha Milánóba menekül. Itt szintén prófétált és forradalmi szervezkedéssel is próbálkozott, de az inkvizíció megint utolérte, így Svájcon át északra költözött. Először Strassburgban telepedett meg, ahol orvosként praktizált, és sikerült néhány csodás gyógyulást előidéznie, amivel hírnevet szerzett magának, majd Németalföldön próbált szerencsét.

Amszterdamban mutatta be először legendás szemkinyomós kísérletét, amelynek során kipréselte egy liba szeméből a folyadékot, majd valami gyógyszerkeverékkel pótolta, és a liba csodák csodájára újra látni kezdett. (E kísérletével valóban először sikerült bizonyítania, hogy a látás nem a szem nedveinek műve, ami nagy csapás volt az ókor óta uralkodó tudományos nézetnek számító nedvkórtanra.) Bár sok pénzt keresett, nagy lábon élt, és hamar eladósodott, a kapott kölcsönnel pedig kereket oldott. Hamburgba ment, ahol összeismerkedett Krisztina svéd királynővel, akit egy menthetetlen betegnek hitt udvaronca meggyógyításával nyűgözött le. A királynőtől sikerült több ezer aranyat kicsalnia alkimista kísérletekre, ezt követően Dániába utazott tovább, ahol ismét az udvar és a tudományos elit kedvence lett. V. Keresztély trónra lépése után azonban innen is mennie, útja a Baltikumon és Lengyelországon át Magyarországon keresztül vezetett, ám a Felvidéken kémnek nézték, elfogták, és láncra verve Bécsbe vitték. Itt megint csodát vitt véghez: figyelmeztette I. Lipót császárt, hogy arzénes gyertyák füstjével akarják őt megmérgezni, így megmentette az uralkodó életét. Ezért Lipót csak úgy volt hajlandó átadni őt a pápai hatóságoknak, ha garantálják, hogy nem hajtják végre rajta a halálos ítéletet. Borri ugyan Rómában börtönbe került, ám néhány előkelőséget a tömlöcben is sikerült meggyógyítania, viszonylag tehát jól ment a sora. VIII. Sándor halála után azonban sorsa rosszabbra fordult, kedvezményeit az új pápa, XII. Ince megvonta tőle. 1695-ben az Angyalvárban, lerongyolódva, megöregedve, betegen és magányosan érte a halál.