» Ausztria

» Ausztria »


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Ausztriában, a hegyekben sok helyen láthatunk mormotát. A gyerekek számára izgalmas felfedezni, lakhelyükön meglesni a mormotákat. Kiállításokon, témautakon pedig megismerkedhetnek a mormoták életével.

A havasi mormota (Marmota marmota) a mókusfélék közé tartozó mormoták (Marmota) Európa hegyvidékein élő faja. A fahatár fölött az Alpokban, a Kárpátokban és a Pireneusokban (betelepített fajként) él a havasi legelőkön (1300-3000 m között).

A mormota eléggé zömök állat. Mintegy 70 cm-re nő meg, a farka kb. 15 cm-es, tömege elérheti a 9 kg-ot. Metszőfogának elülső oldala barna, barnássárga vagy barnásvörös, a fiataloké fehér. Fejtetője lapos, kicsiny fülei kerekdedek.

Azokon a napos, rövid füvű hegyi legelőkön él, amelyek talaja elég mély ahhoz, hogy kiáshassa üregét. Zöldtakarmányon él. Mivel csak felületesen rágja meg az ennivalót, azt kevéssé emészti meg, ezért csak az egészen friss és könnyen emészthető részeket eszi. Ezek elsősorban a lágyszárú növények fiatal, nedvdús hajtásai, a fiatal levelek, a virágok és az éretlen gyümölcsök, termések. Nyáron fokozatosan csökken a növények tápértéke, és késő ősszel a mormota téli álomra vonul, amihez megfelelő kotorékot épít magának, hogy ki ne hűljön.

A mormota kb. 1 méter mély üregét lehetőleg a déli hegyoldalakon kotorja ki, ahol néhány fokkal melegebb van. A főkamrát ősszel puhán kibéleli fűszálakkal, de táplálékkészletet nem halmoz fel benne. Távolabb vakon végződő járatokat, "illemhelyeket" épít. Télen 6-7 hónapon át alszik, a kotorék bejáratát belülről elzárja. A család mindig együtt tölti a telet; egy-egy nagyobb vacokban tíznél több mormota is összegyűlik. Mielőtt téli álmukba merülnének, belülről elzárják a bejáratot, és csak tavasszal bontják ki újra. A téli álom 6-7 hónapos, körülbelül áprilisig tart. Eközben a mormota nem vesz magához táplálékot, bár 3-4 hetente felébred, hogy vizeljen és ürítsen. Az ébredések közötti időben a összegömbölyödik, fejét elölről a hátsó lábai közé dugja, és nagyon mélyen alszik, "mint a mormota". Eközben szervezete teljes takarékon működik: a normális 36-37 °C-ról 6-8 °C-ra hűl le, szívdobbanásainak száma 114-ről 4-re csökken. Ezalatt a nyári hónapokban felhalmozott zsírtartalékát fogyasztja, és ha az elegendő, akkor megéri a tavaszt. Tíz közül kilenc mormota a téli álom ideje alatt pusztul el.

Tavasszal a nagy téli közösségek feloszlanak. A lényegesen sekélyebb nyári lyukakat jellemzően az északi oldalakon ássák, ahol kevésbé zavarja őket az erős napsütés. Ezekbe már különálló párok vagy kisebb csoportok költöznek. Ébredés után sokat esznek, szorgosan növesztik zsírpárnáikat.

Az egy lakóhelyen élő mormoták szoros kapcsolatot tartanak, rendszeresen üdvözlik egymást, orrukat összedörgölik, fejüket összedugják, mintha beszélgetnének. Ha valami gyanúsat észlelnek, azt fajtájától függő típusú, messze hangzó füttyel jelzik. Az átható fütty riasztja a zergét is, és a mormota is figyel a zerge vészjelzésére.

Időnként jellegzetes ülő testtartásba egyenesedik fel, és ha ragadozót lát, hangos füttyel figyelmezteti társait, akik veszély esetén gyorsan visszahúzódnak a járatokba. A mormoták füttyjelei nem egyszerűen a veszélyt jelzik, hanem annak fajtáját és méretét is.

A nyolcvanas években végzett rendszeres megfigyelések bizonyították, hogy a mormota család több tagja állandóan szolgálatban van, evés és pihenés közben is. A legelésző mormota 5-10 másodpercenként egyenesedik ki, hogy körbepillantson.

A mormota evés, ivás közben gyakran felágaskodik - nemcsak azért, hogy jobban lássa, fenyeget-e ragadozó, hanem azért is, mert mellső lábát valódi kéz módjára használja: azzal fogja meg a táplálékot és és azzal tisztálkodik.

(Forrrás: Wikipédia)

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó