» Belgium » Kelet-Flandria » Flandria
Belgium északnyugati részén található Gent kikötőváros közvetlenül a Leie és a Schelde összefolyásánál fekszik.
Különösen érdemes megnézni középkori óvárosát, a 12. századi Gravensteen várat és a Graslei, a Leie kikötő céhes házainak sorát. Gent Belgium egyik legnépszerűbb egyetemi városa.
A „Beguinage” és a harangtorony (Belfried), valamint a szövetcsarnok az UNESCO világörökség részei.
Emberi csontokból készült falakra bukkantak régészek a genti Szent Bávó székesegyház (Sint-Baafskathedraal) alatt.
A falak főként felnőttek lábszár- és combcsontjaiból készültek, a köztük lévő teret koponyákkal töltötték ki, amelyek közül többet darabokra törtek. A falak fölötti szinten teljes emberi csontvázakra bukkantak a régészek. Kiderült, hogy a területet temetőként használták még az után is, hogy a falakat felhúzták.
A régészek a genti székegyház új látogatóközpontjának építése előtti feltáráson bukkantak rá a ritka leletre. Máshol, például a párizsi katakombákban találtak már ilyen falakat, de Belgiumban először bukkantak a kutatók.
A csontok korát a régészek a 15. század második felére datálták, úgy vélik, hogy a falakat a 17. és a 18. században építették.
A régészeknek még arra a kérdésre is választ kell adniuk, hogy miért építették ezeket a falakat. A szakemberek szerint valószínűleg akkor húzhatták fel őket, amikor a temető egy részét megtisztították, azaz a sírokból kiemelték a csontokat, hogy új sírhelyeket létesítsenek.
Egy templom udvarának megtisztításakor a csontvázakat nem lehet csak úgy kidobni. Feltételezve, hogy a hívők a test feltámadásában hittek, akkor a csont nagyon fontos volt. Ezért épültek egykoron csontházak a városi temetők falainál.
A templomban található a Van Eyck fivérek egyik remekműve, A bárány imádása, amelynek resturálása a közelmúltban nagy port kavart. 1432-ben alkották meg, az idők során azonban többször átfestették az oltárképet. Hat évig tartó, két és fél millió dolláros, csúcstechnológiás helyreállítások után most már eredeti formájában látható. Úgy, ahogy azt a van Eyck testvérek elképzelték, és nem úgy, ahogy évszázadokon keresztül ismertük. Amikor az 1550-ben más művészek által felvitt festékrétegeket letisztították, kiderült, hogy az eredeti képen a Krisztust jelképező áldozati báránynak meglepően emberszerű arca van.
A genti oltár szépsége Hitlert sem hagyta hidegen, meg akarta szerezni, ezért személyes parancsára speciálisan képzett csapatokat küldött Gentbe, hogy fosszák ki a katedrálist. Az oltárt a háború után Ausztriában, az Altaussee-i sóbányában találták meg.
Az oltár a Szent Bávó-katedrálisban, egy újonnan kialakított, 2021 tavaszán megnyílt látogatóközpontban látható, ahol a kiterjesztett valóság eszközeivel mesélik el a mű vallásos és művészettörténeti jelentőségét.
A Gent közepén található Gravensteen Európa egyik legnagyobb vízi kastélya.
12. századi vár legfelső szintjéről gyönyörű kilátás nyílik Gent városára. Elzász Fülöp 1180-ban építtette, hogy demonstrálja hatalmát.
A várfalakon belül az utazók számtalan középkori kínzóeszközt láthatnak.
A Cuberdon egy kelet-flandriai édesség, amelyet "Neuzeke", "Tsoepke" vagy "Gentse Neus" néven is ismernek. Nevét az orrhoz való hasonlóságának köszönheti. Ha Gentben elhalad egy ilyen édes finomságokat kínáló kocsi mellett, mindenképpen vegyen egyet. A legjobb, ha a "Neuzeke"-t rögtön megeszi, különben a külseje gyorsan túl kemény lesz.
Egy történet szerint a feltalálása csak véletlen műve volt: állítólag egy gyógyszerész szirup formájában próbálta hosszabb ideig eltarthatóvá tenni a gyógyszerét. Amikor észrevette, hogy a héj kemény marad, de a mag folyékony, megszületett a cuberdon.
A belgiumi Gent az ország gyarmatosító múltjára utaló, magyarázó táblákat helyez el szobrokon, épületeken és utcatáblák mellett.
Gent városi tanácsa kiemelt figyelmet kíván szentelni annak, hogy táblák elhelyezésével hívja fel a figyelmet a kényszermunka, a rasszizmus és a kizsákmányolás okozta szenvedésre Kongóban, Belgium korábbi gyarmatán, valamint a Ruanda-Urundi nevű, 1916-1924 között belga fennhatóság alatt álló területen.
Kezdetben négy szobron, egy épületen és két utcatábla mellett azonos szöveg olvasható majd: "A belga gyarmatosítás áldozatainak tiszteletére a gyarmati örökséget kontextusba helyezzük." A táblákhoz egy-egy QR-kód is tartozik, amelyek beolvasásával részletes információkat lehet kapni Belgium gyarmati múltjáról és a felirattal ellátott épületről vagy a megjelölt szobrok által ábrázolt emberekről.
Gent táblát helyez el például a Stropkaai 8. szám alatt, amelyről a vonatkozó internetes bejegyzésben az olvasható, hogy a Colonial Rubber plc. épületében egy gumigyár működött, amelyet Pol De Schamphelaere alapított. A gyárban feldolgozott nyersanyagok Kongóból érkeztek, ahol a gumikitermelést extrém kizsákmányolás, csonkítás és erőszak jellemezte.
Információkat lehet olvasni Paul de Smet de Naeyer szobránál is, amelyek szerint a bronzalkotás a genti gyapotültetvényest és Belgium korábbi katolikus miniszterelnökét ábrázolja, aki "a gyarmati politikát gazdasági és civilizációs vívmányként védte."
Hafsa El-Bazioui zöldpárti önkormányzati képviselő úgy fogalmazott: "azáltal, hogy információkat szolgáltatunk a gyarmatosítás nyomairól, elismerjük az okozott szenvedést, és teret nyitunk a párbeszédnek és a tudatosságnak". Gent olyan város akar lenni, amely "tanul a múltból annak érdekében, hogy igazságos jövőt építsen" - tette hozzá az önkormányzati képvelő a beszámoló szerint.
A belga gyarmati múlt ellentmondásos alakjának számító egykori uralkodó, II. Lipót az 1870-es évek közepétől nagy érdeklődéssel fordult az afrikai földrajzi felfedezések felé. Henry Morton Stanley segítségével 1879-1884 között személyes birodalmat épített ki a Kongó folyó vidékén, 2,4 millió négyzetkilométer területet szerezve meg Közép-Afrikában. Miután a belga parlament nem támogatta törekvéseit, a nagyhatalmakkal a berlini konferencián (1884-85) az akkor létrehozott Kongói Szabadállam uralkodójának ismertette el magát, s a terület két évtizedig a király személyes tulajdonát képezte.
II. Lipót nem járt Kongóban, de a belga királyság képviselői olyan kegyetlenül bántak a helyiekkel, hogy 1908-ban a belga kormány átvette tőle a gyarmat igazgatását. Aki például nem teljesítette a gumitermelési kvótákat, annak halál járt, és rengeteg gyermek végtagját levágták le emiatt, ami a gyarmatosítók kegyetlenségének jelképévé vált. Lipót huszonnégy éves uralkodása alatt becslések szerint 10-15 millió kongói vesztette életét.
|
Értékeld te is!