Vízkereszt / Epifania

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet január 6-án ünnepelnek.

Az epifánia a görög epiphaneia szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés”. Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghez vitt első csodát a kánai menyegzőn. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Befana Vízkereszt napján érkezik seprűnyélen, a kéményen keresztül bejutva a házakba ajándékot (főleg zoknialakú csomagba rejtett édességet) hoz a gyerekeknek. A hagyomány szerint a Befana a Szentestén nem akart a pásztorokkal együtt Jézus keresésére indulni, csak később ért oda az ajándékokkal és már üresen találta a jászlat. Így azóta is bolyong, és keresi a gyermekekben a kis Jézust, ajándékait osztogatva.

A Három Bölcs kultusza

A Bibliában Máté evangéliuma – a fordítástól függően – napkeleti bölcsekről, mágusokról vagy asztrológusokról szól, akik egy csillagkép nyomán Jeruzsálemen keresztül Betlehembe érkeztek, hogy felkeressék a zsidók újszülött királyát. Egy istállóban találták meg, és arannyal, tömjénnel és mirhával ajándékozták meg a kis Jézust.  A 6. század óta a nevük Gáspár, Menyhért és Boldizsár. A művészetben Gáspárt általában mirhát hordó afrikaiként, Menyhértet aranykincseket bemutató európaiként, Boldizsárt pedig ázsiai királyként ábrázolják, aki tömjént visz a jászolba. A 8. században a három király az emberiség három korszakának (ifjúság, férfikor és öregség) képviselőivé is vált.

Giotto: Háromkirályok imádása. Padova, Scrovegni-kápolna (c) wikipedia

A Három Bölcset az utazók, zarándokok, kereskedők, fogadósok és szűcsök védőszentjeként is tisztelik, és a „királyok” körül – beleértve ereklyéiket is – valóságos kultusz alakult ki. Szent Ilona, Konstantin császár anyja, állítólag nemcsak Jézus „Igazi Keresztjét”, „Szent Köntösét” és Szűz Mária fátylát fedezte fel a Szentföldön a 4. században, hanem a Három Bölcs csontjait is, amelyeket aztán Konstantinápolyba, majd később Milánóba vitt.

Miután Barbarossa Frigyes 1164-ben meghódította Milánót, az ereklyéket Kölnbe vitték, ahol a mai napig megtalálhatók. Ez tette Kölnt és székesegyházát a középkor egyik legfontosabb zarándokhelyévé. A 13. század elején Verduni Miklós által létrehozott és a székesegyházban őrzött szentély a középkor egyik legfontosabb ötvösműves alkotása.

A történészek komoly kétségeket fogalmaztak meg a Kölnben tisztelt ereklyék hitelességével kapcsolatban. Megkérdőjelezik, hogy az egész történet csupán egy okos színjáték volt-e, amelyet Barbarossa és tanácsadója, Rainald von Dassel állított össze a császár pozíciójának megerősítése érdekében. Dassel Köln érseke és politikus volt. Továbbá, amíg az ereklyéket el nem lopták Milánóból, az önbizalommal teli olasz városból származó egyetlen történelmi forrás sem említette a Három Bölcs ereklyéit. A korabeli feljegyzések sem tesznek említést e férfiak tiszteletéről, akiket az egyház soha nem avatott hivatalosan szentté.

Trecento (Udine, Friuli Venezia Giulia)

Friuli Venezia Giulia régióban elterjedt szokás szerint vízkeresztkor a tűzé a főszerep: a hagyomány szerint el kell égetni a régi dolgokat, hogy az újnak helyet engedjünk. Ezért január 6-án éjszaka a régió nagy részén felgyulladnak a pignarűl-nak nevezett tábortüzek. A tarcentói vízkereszt jellegzetessége, hogy már január 5-én este kezdetét veszi a környéket bejáró fáklyás menettel, majd a lángoló kocsik versenyével. Január 6-án délután a városközpontban az 1300-as évek hangulatát és történelmét felelevenítő felvonulás és előadás tekinthető meg. A fő attrakció viszont a nagy máglyarakás, a „Pignarűl Grant”, amely alkalmat nyújt az újévre vonatkozó jóslatok megismeréséhez. Az ünnepet több rendezvény kíséri, mint pl. a város főterén a tarcentói jelmezek, a „tomats” faragóinak kiállítása.

Érdemes egy látogatást tenni a Friuli gyöngyének is nevezett városba nemcsak a hagyományok és az építészet, hanem a helyi gasztronómia megismeréséért is.

Urbania (Pesaro és Urbino, Marche)

Urbaniában, amely az 1600-as évekig a Casteldurante nevet viselte, minden évben már január 2-án megkezdődik a Befana ünnepe. A tűzijátékot követően Befana, az olasz boszorkány kíséretével felvonul, majd édességet oszt a gyerekeknek. További érdekesség, hogy a főtéren álló háza minden érdeklődő számára megtekinthető az ünnep alatt.

Az öt nap során az alábbi programok közül válogathatnak az oda látogatók: gyermekelőadások, tombola, Befana vására, vezetett városnézés, vidámpark, repülő Befana-boszorkányok előadása, Befana háza, Guiness rekordkísérlet a világ legnagyobb seprűjének, harisnyájának és sálának bemutatására, tűzijáték, helyi és környékbeli termelők kirakodóvására. A vidámság, zene, jó hangulat garantált.