Bécsben rövid hínárokat telepítenek a Dunába a strandolók kedvéért

Mivel az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent az Untere Alte Donau hínarasodása, most alacsony növekedésű fajtákkal ültetik tele a medret. A cél, hogy az eredetileg őshonos fajták kiszorítsák a vízfelszínig nyújtózkodó füzéres süllőhínárt, amely zavarja a bécsi strandolókat.

Több mint egymillió fürdővendéget vonz évente az osztrák főváros legkedveltebb fürdő- és pihenőhelye, az Alte Donau. A kiváló infrastruktúra mellett sokan a vidékies hangulat és az elsőosztályú vízminőség miatt választják a Duna holtágát strandolásra. A jó vízminőség nem utolsó sorban a vízinövényeknek köszönhető, amelyek biológiai szűrőként megkötik a szerves anyagokat, oxigéntermelésükkel pedig segítik a víz öntisztulását.

Az Alte Donau 1875-ben, a Duna szabályozásakor keletkezett, az egykori folyóban az alacsony növekedésű vízinövények domináltak. A 90-es években a holtágban annyira felszaporodtak a kékalgák, hogy mesterségesen kellett helyreállítani a víz minőségét. A szanálást követően a folyóban a füzéres süllőhínár vált uralkodóvá, amely egészen a vízfelszínig nyúlik fel. A folyamatos nyírás ellenére az utóbbi években egyre nagyobb problémává vált a hínarasodás. Míg korábban mintegy ezer tonnányi hínárt kaszáltak le évente, addig az elmúlt években már a kétezer tonnát is meghaladta ez a mennyiség.

Mivel az elburjánzó növényzet zavarja a fürdőzőket, csónakázókat és vízibiciklizőket, ráadásul a monokultúrák sokkal kiszolgáltatottabbak egy-egy fertőzésnek vagy környezeti behatásnak, most alacsony növekedésű hínárfajták visszatelepítésével kísérleteznek az Alte Donaun. Így nemcsak kevesebbet kell majd hínárt nyírni, de sokszínűbb is lesz a folyó víz alatti növényvilága.

Május közepe óta azon szorgoskodnak a búvárok, hogy egy 2,5 hektáros területet a korábban domináns alacsony növekedésű csillárkamoszatok hét fajtájával telepítsenek be. Az ültetés előtt természetesen alaposan megnyírták és megritkították a füzéres süllőhínárt, a halakat pedig hálók segítségével kiszorították a területről. Erre azért volt szükség, mert különben lecsipegetik a friss leveleket, hajtásokat, így az új növények nem tudnak megtelepedni. A lekerített területen továbbra is lehet fürdeni, csónakázni, csak a halaknak tilos a belépés.

Az őshonos vízinövények visszatelepítése a LIFE+Alte Donau projekt keretében valósul meg, a területet várhatóan 2020-ban nyitják meg a halak előtt. A következő adag vízinövényt 2017 őszén ültetik ki.