60 éve nyílt meg Budapesten az első önkiszolgáló bolt

2020. szeptember 16.

print Hetedhétország.hu

60 éve nyílt meg Budapesten az első önkiszolgáló bolt

A vásárlás kezdetben nem ment gördülékenyen, ezért az önkiszolgálás módszerét meg kellett ismertetni a vevőkkel.

Az ötvenes években a szocialista kereskedelem a "koncentráció" jegyében, tömegesen államosította a magán szatócsboltokat, mészárszékeket, valamint mindennemű iparcikk-kereskedést. A megtizedelt üzlethálózat fejlesztéséről az akkori gazdaságpolitika mellett szó sem lehetett, a megmaradó élelmiszerboltoknak is mintegy fele csak egy dolgozóval működött.

Új, a fejlett országokban már elterjedt, de Magyarországon addig ismeretlen kereskedelmi formák törtek utat maguknak ezekben az években. Az első önkiszolgáló élelmiszerbolt Magyarországon 1955. augusztus 27-én nyílt meg Budán, a Bem József utca és a Mártírok útja (ma: Margit körút) sarkán. A II. kerületi üzlet portálján hirdette a felirat: "Önkiszolgálók boltja". Ezután sorra alakultak át a boltok önkiszolgáló rendszerűvé, illetve nyíltak a szabadpolcos közértek és később, az 1960-as évektől az ABC-áruházak.

Az önkiszolgálás módszerét is meg kellett ismertetni a vevőkkel, amely szerint: "a vásárló a bejárati ajtónál magához vesz egy kosarat, majd a bolt középső polcait megkerülve az általa kiválasztott árukat a kosárba helyezi. Amennyiben szeletelt vagy olyan árut kíván vásárolni, amit nehéz becsomagolni, azt a csemegerészlegnél kérheti a vevő. Az árut a kijárati ajtó előtt elhelyezett pénztárnál kell fizetni". Ma már ez megmosolyogtató, de akkor szükséges és természetes volt az ismertető.

Önkiszolgáló bolt 1965 (c) Fortepan / Bauer Sándor

Magyarországon a hatvanas években zárult le az a mintegy százéves folyamat, amelynek során a népesség többsége modern értelemben vett fogyasztóvá vált. Ezért az üzlethálózatnak alkalmazkodnia kellett a bevásárlás ritmusának gyökeres átalakulásához is. A háztartások gazdálkodásának alapja egyre inkább a szoros beosztást igénylő, kiszámítható, időközönkénti részletekben kapott pénzjövedelem lett, a városokban tömegesen jellemzővé váló lakástípusok pedig széles rétegek számára lehetővé sem tették nagyobb készletek otthoni raktározását. Így az alkalmilag és nagy tételben történő vásárlás helyett sokféle árucikk heti vagy napi beszerzésére tértek át. A választékot az állandó vásárlásra ingerlés egyre tudatosabb módszereivel tárták a vevők elé. Mivel a nők ekkor egyre nagyobb számban álltak munkába, a cél az volt, hogy csökkenjen a bevásárlásra fordítandó idő, amit az is elősegített, hogy az áruk zömét előre becsomagolva helyezik ki a polcokra, illetve a hűtőpultokra.

1958-ra még mindössze 11 üzletet alakítottak át a teljes önkiszolgálásra, 1968-ra már csaknem 6 ezer önkiszolgáló, illetve önkiválasztó rendszerű bolt várta a vásárlókat az országban.

(Címlapfotó: Budapest, 1957 (c) Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György)