Enkhuizen

A Drommedaris, az 1540-ből származó városkapu és védőtorony az észak-hollandiai Enkhuizen nevezetessége. A 17. században a kikötőváros a "Vereenigde Oost-Indische Compagnie (VOC)", a Kelet-indiai Kereskedelmi Társaság kereskedelmi útvonalain feküdt. Az "aranykorban" kereskedelmi hajók indultak innen a Távol-Keletre, és olyan egzotikus árukat hoztak, mint a tea, a fűszerek és a selyem – és ez nagy gazdagságot hozott az itt élőknek.

Enkhuizent hosszú ideig "Haringstadnak" ("Heringvárosnak") is nevezték, mivel az egykori Zuiderzee (Déli-tenger) egyik legfontosabb halászkikötője volt, egészen addig, míg 1932-ben az Afsluitdijk (Zárógát) megépítése le nem választotta a tengert az Északi-tengertől, édesvizű beltóvá (IJsselmeer) alakítva azt. Ez alapjaiban változtatta meg a halászat jellegét: a korábbi hering és szardella helyett angolna, csuka és sügér vált a fő fogássá.

A város büszkesége a Zuiderzeemuseum, amely két részből áll: a kültéri skanzenben eredeti, más településekről ide szállított 17-20. századi épületekben mutatják be a Zuiderzee-vidék egykori mindennapi életét – kézműves bemutatókkal, mint a kötélfonás vagy a heringfüstölés –, míg a beltéri múzeum a régió tengerészeti történetét és művészetét dolgozza fel, részben a Kelet-indiai Társaság korabeli, restaurált épületeiben. A múzeum ötlete egy 1930 körül rendezett kiállításból (Zuiderzee Visscherij Tentoonstelling) nőtte ki magát a mai, közel egymillió látogatót fogadó intézménnyé.