Het Loo királyi kastély

III. Vilmos holland helytartó 1684-ben vásárolta meg a Het Loo középkori vadászkastélyát és környező birtokait, hogy saját vadászkastélyt és pihenőpalotát építtessen a Veluwe erdős vidékén. Az építkezés – Jacob Roman és Johan van Swieten tervei alapján – rendkívül gyorsan haladt: a főépület már 1686-ra elkészült. Amikor 1689-ben Vilmos és felesége, Stuart Mária az angol trónra is felléptek, a palota jelentőségét tovább növelte reprezentatív szerepe, és Daniel Marot tervei alapján kibővítették a kertekkel együtt.

A francia Versailles mintájára – André Le Nôtre unokaöccse, Claude Desgots tervei szerint – kialakított szimmetrikus, tengelyes elrendezésű barokk kert szökőkutakkal, medencékkel és szoborcsoportokkal a "holland Versailles" elnevezést hozta a kastélynak, bár a hollandok maguk inkább a különbségeket hangsúlyozzák: Het Loo szerényebb, a tájba rejtett, magánjellegű "Lust-hof" (élvezetkert), nem pedig a francia napkirály hatalmát hirdető nyilvános színpad. A 18. századtól a barokk kertet angol stílusú tájparkká alakították, csak az 1970-es években nyert vissza eredeti, 17. századi formáját egy nagyszabású régészeti-történeti rekonstrukció során, amely régi metszetek, ültetési listák és ásatási eredmények alapján hozta vissza a barokk parterréket.

A palota 1962-ig, Vilma királynő haláláig az Orániai-Nassaui-ház lakott rezidenciája volt; azután döntöttek úgy, hogy állami múzeummá alakítják. Az 1976 és 1982 közötti nagy felújítás után 1984-ben nyílt meg múzeumként, és azóta közel hárommillióan látogatták meg. A leghosszabb, jelenlegi felújítás után 2022. április 15-én nyitották meg ismét a nagyközönség előtt, immár megújult kiállítótérrel, amely a Orániai-ház három évszázados történetét mutatja be eredeti berendezési tárgyakkal, festményekkel és a család személyes emlékeivel.