Az egyszarvú mítoszát bemutató kiállítás nyílt Párizsban

A tárlat, amelyet a potsdami Museum Barberinivel és a párizsi Grand Palais kiállítóteremmel együttműködve szerveztek, tudományos és költői betekintést enged az idővel a tisztaság jelképévé vált legendás állat történelmébe és szimbolikájába - írta a kiállítás megnyitója kapcsán a Sortir a Paris.com turisztikai hírportál.

A kiállítás mintegy száz mű segítségével mutatja be az egyszarvú által a művészetekben és a kultúrában kiváltott ezeréves csodálatot. Olyan világhírű múzeumok is kölcsönöztek műalkotásokat a tárlathoz, mint az amszterdami Rijksmuseum, a madridi Prado, a londoni Victoria and Albert Museum, a bécsi Szépművészeti Múzeum és a Louvre.

A hajdanán létezőnek hitt egyszarvú az ókor óta ihleti meg a művészeket, Marco Polo például azt írta, hogy találkozott vele ázsiai utazásai során.

A burgundiai clunyi apátság egykori párizsi palotájában berendezett múzeumban őrzik az egyik leghíresebb falikárpitot, az immár csak hat részből álló, a XVI. század elején Flandriában szőtt Hölgy az egyszarvúval című alkotást.

A múzeum 2018-ban már szervezett nagy érdeklődést kiváltó kiállítást Mágikus egyszarvúak címmel. A mostani tárlat is ebbe a koncepcióba illeszkedik, az egyszarvú művészeti és vallási ábrázolásait mutatja be a reneszánsztól napjainkig.

A művek a mitikus állatot különböző oldalairól közelítik meg: van, ahol inkább vadállatként ábrázolják, mint egy 1788-ban készült ezüst tórakoronán, más ábrázolások a gyógyító jellegére összpontosítanak, mint a londoni Victoria and Albert Museumban őrzött, egyszarvú szarvából (valójában egy narvál fogából) készült, reneszánsz Danny Jewel függő, amely a legenda szerint segített a mérgek ártalmatlanításában.

A kiállításon modern és kortárs egyszarvú-ábrázolások is megtekinthetők, így a Museum Barberiniben őrzött, 2020-ban készült ukrán címerpajzs, amely az elnyomással szembeni ellenállás szimbólumaként ábrázolja az egyszarvút.

A kiállítás 2026. július 12-ig tart nyitva.

(Címlapfotó: Tapisserie de la Dame à la Licorne, Musée de Cluny (c) wikipedia)