Annak ellenére, hogy megpróbálták eltörölni uralkodásának bizonyítékait, Hatsepszut fáraó (Kr.e1479/1473-1458/57) nyomai kitörölhetetlennek bizonyultak a történelemben. Még ma is úgy tiszteljük az Újbirodalom fáraókirálynőjét, mint aki nemcsak az ókori Egyiptom, hanem a világtörténelem egyik legjobb uralkodója volt.
Hatsepszut halotti templománál a Nílus partján egy elszáradt ősi facsonk dacol a könyörtelen egyiptomi napsütéssel, amely még mindig áll, és tanúskodik az uralkodónő befolyásáról és politikai erejéről. Feltételezések szerint ez a mirhafa a Hatsepszut által mintegy 3500 évvel ezelőtt megrendelt számos expedíció egyikéből származik.
Howard Carter brit régész 1922-ben a királyok völgyében, a mai Luxor közelében felfedezte az ifjú fáraó fantasztikus kincseket rejtő, épségben megmaradt sírkamráját - benne az ifjú fáraó színarany halotti maszkjával.
Tutanhamon király sírjában megtekinthetjük a múmiáját. A világot lenyűgözte a szinte érintetlen sírjának 1922-es felfedezése és a kilenc-tíz éves korában kezdődött fáraó uralkodása.
2019-ben szellőztető és légszűrő rendszerrel szerelték fel a híres egyiptomi fáraó, Tutanhamon luxori sírját egy csaknem tíz évig tartó korszerűsítés keretében, amely során helyreállították és megtisztították a sírhely falfestményeit, valamint változtattak a látogatótér kialakításán is.
Tutanhamon sírját a dúsgazdag Lord Carnarvon és Howard Carter brit régész tárta fel 1922-ben. A következő évtizedben a sírhely kincseinek többségét elvitték, mára mindössze néhány tárgy, köztük Tutanhamon múmiája, egy szarkofág, valamint egy aranyozott fakoporsó maradt benne.
A korszerűsítési és megóvási munkálatok középpontjában a 3300 éves egyiptomi sírhely híres falfestményeinek tanulmányozása állt, ugyanis az évek folyamán barna foltok jelentek meg az alkotásokon és a szakemberek attól tartottak, hogy megfelelő intézkedések hiányában a foltok tovább növekednek.
A csaknem egy évtizedig tartó munkálatokat végző csapat egyiptológusa háttérkutatásokat végzett, a sírhely mikroklímájának tanulmányozása a környezetmérnökök feladata volt, mikrobiológusok foglalkoztak a barna foltokkal, az építészek és a tervezők a sírhely infrastruktúráját modernizálták, a kutatók a falfestmények összetételét tanulmányozták, a konzervátorok a falak megfelelő kezeléséről gondoskodtak.
"Ezek a képek több mint háromezer évesek, és azt kell mondjam, hogy a korukhoz képest egész jó állapotban vannak" - mondta Lori Wong, a kutatóintézet munkatársa, hozzátéve, hogy a konzervátorok csupán ragasztóanyagot használva illesztették vissza a falfestmények levált részeit. "Nem végeztünk újrafestést, se restaurálást. Minden, ami a sírban látható, eredeti" - hangsúlyozta a szakember.
A munkálatok egyik legjelentősebb eredménye egy szellőztető- és levegőszűrő-rendszer kiépítése volt 2015-ben, a páratartalom és a por csökkentése érdekében.
A rendszer kiépítését követően a szakemberek óvatosan megtisztították a falfestményeket, eltávolítva annak a speciális - az egyiptomi szakemberek által felvitt - anyagnak egy részét, amely túlságosan fényessé tette a felületeket.
A munkálatok során részben átalakították a látogatók mozgásterét, aminek köszönhetően többé nem tudják megtapogatni a falfestményeket a kamra bejáratánál, ugyanakkor nagyobb területet tudnak bejárni a sírban.
Az újítások közé tartozik továbbá, hogy legfeljebb 20 látogató lehet bent egyszerre a sírban, maximum 10 percig.
Luxorban három újbirodalomkori sírt nyitottak meg csütörtökön a látogatók előtt első alkalommal azok felfedezése óta; a lépés a remények szerint hozzájárul az ország gyengélkedő gazdasága számára létfontosságú idegenforgalom fellendítéséhez.
A sírhelyek olyan személyiségek földi maradványait őrzik, akik a szóban forgó kor legfontosabb méltóságai közé tartoztak.
Az ókori thébai sírok katalogizálása szerint TT40-nel jelölt sírban nyugvó Amenhotep Huy a kusi alkirály címet viselte a híres gyermekfáraó, Tutanhamon uralkodásának idején, az időszámításunk előtti 14. században. A kusi alkirályi cím egy kormányzói tisztség volt. A sír belső falán található festményeken délről érkezett núbiaiakat látni, akik adományokat nyújtanak át annak jeléül, hogy elismerik az egyiptomi uralmat.
Ugyancsak megnyitották a látogatók számára Ameneminet sírját (TT277), aki III. Amenhotep fáraó temetkezési templomának papja volt, valamint Amenemheb végső nyughelyét (TT278), aki pedig Amon-Ré isten templomának jószágait őrizte.
Karbantartási munkálatok után újra megnyitották továbbá Horemheb és III. Tutmózisz király sírkamráját.
A Luxorban található fáraókori sírok legtöbbjét időszakosan, egy rotációs elv alapján tartják nyitva, ezáltal is védve a műemlékeket a látogatóktól és a bekerülő pára káros hatásától.
Egy egyiptomi régészeti misszió megtalálta a 3000 éves "elveszett aranyvárost", amelyet a homok temetett maga alá az ókori emlékekben gazdag Luxorban. Sok külföldi expedíció kereste ezt a várost, de eddig mind kudarcot
vallottak.
A felkelő Aton (napisten) nevet viselő város III. Amenhotep fáraó korába nyúlik vissza, de még Tutanhamon korában is használatban volt. Ez az Egyiptom területén valaha talált legnagyobb ókori város. A egyik legnagyobb egyiptomi uralkodó, az i.e. 1391-től 1353-ig trónon ülő III. Amenhotep, a 18. dinasztia kilencedik királya alapította. A várost, amely korának legnagyobb közigazgatási és ipari települése volt, III. Amenhotep nyolc éven át együtt irányította fiával, a legendás IV. Amenhoteppel, későbbi nevén Ehnatonnal.
A misszió 2020 szeptembere óta végzett ásatásokat. A munka eredményeként egy jó állapotban fennmaradt város került elő, csaknem komplett falakkal és hétköznapi használati tárgyakkal teli termekkel. Sikerült kiásni a város több utcáját, ezek mentén házakat, amelyeknek falai elérik a három métert.
Az elveszett aranyváros feltárása a második legjelentősebb felfedezés Tutanhamon sírjának megtalálása óta.
Az amerikai tudós szerint a felfedezés segíthet fényt deríteni a történelem egyik legnagyobb rejtélyére, arra, hogy Ehnaton fáraó és felesége, Nofertiti miért döntött az Ahet-Atonba - a mai Amarnába -, az Ehnaton által 1346-ban alapított új fővárosba költözés mellett.
A várost III. Ramszesz Medinet Habu-i temploma és III. Amenhotep memnóni temploma között találták meg. Az ásatás során feltárták III. Amenhotep három királyi palotáját valamint a birodalom közigazgatási és ipari központját.
A város korát gyűrűk, szkarabeuszok, festett cserépedények és III. Amenhotep kartusát viselő agyagtéglák erősítik meg. Találtak borosedényeket lezáró agyagkupakokat is. A város déli részén találtak egy pékséget, egy főzésre és étel-előkészítésre szolgáló területet kemencékkel és cserép tárolóedényekkel.
A város második, részben még feltáratlan része lehetett a közigazgatási központ és a lakónegyed, mivel itt nagyobb és jól elrendezett építményeket találtak. A területet egy cikkcakkos fal veszi körül, amelyen át csak egyetlen bejárat nyílik a belső folyosókra és a lakónegyedekbe. A cikkcakkos falak az ősi egyiptomi építészet egyik ritka elemét képezik, amelyet főleg a 18. dinasztia végén használtak.
A város egy harmadik részén egy műhelyt találtak, ahol egyebek közt a templomok és melléképületeik építésére használt, III. Amenhotep kartusát (nevét) viselő sártéglákat gyártották. Az ásatások során feltártak fonó- és szövőeszközöket, továbbá üveggyártási salakot. Egyelőre vizsgálják a leleteket, amelyeket két szokatlan sírhelyen találtak. Az egyik teremben egy tehenet vagy bikát temettek el, a másik sírban egy ember nyugszik oldalra kinyújtott karokkal és térdei köré tekert kötél maradványaival.
|
Értékeld te is!