130 éves az Eiffel-torony

2019. március 29.

130 éves az Eiffel-torony

Az Eiffe-torony építésekor a világ legmagasabb építményének számított. Azóta 250 millióan másztak fel rá, és ez a világ legjobban látogatott és legtöbbet fényképezett építményévé tette. 1889. március 31-én fejezték be a harmadik emelet építését.

Az 1889-es párizsi világkiállításra készült Eiffel-torony (franciául La Tour Eiffel) a kortársakból csodálkozást, sőt berzenkedést, ellenérzést is kiváltó 324 méter magas építmény ma már a francia főváros jelképe.

Az torony építésekor a világ legmagasabb építményének számított , építése 2 évig, 2 hónapig és 5 napig tartott. Azóta több mint 250 millióan másztak fel rá, és ez a világ legjobban látogatott és legtöbbet fényképezett építményévé tette. Évente mintegy nyolcmillió turista keresi fel.

Az 1889-es párizsi világkiállításra két év alatt felépített Eiffel-torony terveit a közhiedelemmel ellentétben nem Gustav Eiffel, hanem a svájci Maurice Koechlin készítette. Párizs városa hétszáz ajánlat közül választotta az övéket. A római Szent Péter bazilikánál vagy a gizehi piramisoknál kétszer nagyobb, 300 méteres (angol mértékegységben számolva ezer láb) torony a világ legmagasabb építményének számított, csak 1930-ban múlta felül a New York-i Chrysler Building.

Az építkezés 1887. január 28-án kezdődött el. 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, 7,5 millió frankba került, és ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden fázisát végigfényképezték.

A háromezer munkás két és félmillió szegeccsel illesztette össze a 18 038, egyenként tízméteres, előre gyártott elemet, amelyek összsúlya 7300 tonnára rúgott. A torony négy pilonon nyugszik, amelyek mindegyike saját alaptestében van kihorgonyozva, a lábak közti 76 méter fesztávú boltíveknek csak esztétikai szerepük van.


Gustav Eiffel a torony tetején

A torony építésének terve azonban heves ellenkezést is kiváltott. Már az első csákányvágást követően, 1887 januárjában megjelent a „művészek tiltakozása” az építmény ellen, amelyet jelentős személyiségek írtak alá: Charles Gounod, Charles Garnier, Victorien Sardou, Ifj. Alexandre Dumas, François Coppée, Sully Prudhomme, Leconte de Lisle, Guy de Maupassant, Huysmans. 

Az építmény a tiltakozások ellenére azonban hihetetlen sebességgel épült: havonta 12 méterrel lett magasabb. 1888. július 14-én elérték a második emeletet, 1889. március 31-én pedig befejezték a harmadikat.

Május 15-én a tornyot megnyitották a nagyközönség előtt, amely el volt ragadtatva nemcsak a kilátástól, de az „ultragyors” és teljesen újszerű hidraulikus felvonóktól is. A francia főváros jelképét felavatásakor 1889-ben 10 ezer gázlámpa világította meg. A világkiállítás hat hónapja alatt a torony 2 millió látogatót fogadott.

A torony első emeletén éttermet rendeztek be, ami ekkor az első számú vendéglőnek számított Párizsban. A második szintet - 116 méter magasságban - tudományos kísérletek színhelyének szánták, ám később a Le Figaro szerkesztősége foglalta el. A harmadik emeletről pedig csodálatos kilátás nyílik Párizsra.

Ennek ellenére az Eiffel-torony a maga idejében komoly ellenérzéseket keltett, sokan a Párizs látképét elcsúfító monstrum lebontása mellett kardoskodtak. Maga Eiffel mindent elkövetett, hogy műve funkciót kapjon, és ezzel hasznossá, szükségessé váljék. A lehetőséget a táviratozás fejlődése hozta meg: a torony először rádiórelé volt, aztán rádió-, később tévéadásokat sugároztak innen.

Idővel a torony esztétikai értékeit is elismerték. A huszas években már a modern művészet és építészet szimbólumaként jelent meg a torony, ezért a Citroen autógyár 11 évig, 1925 és 1936 között reklámfelületként hasznosította: a torony különleges kivilágítást kapott, amin a "Citroen" felirat, csillagok és szökőkút váltogatták egymást. A fényárban úszó tornyot több mint 30 kilométerről is látni lehetett, Charles Lindbergh például ezt használta jelzőfénynek, amikor 1927-ben átrepülte az Atlanti-óceánt.

A második világháború idején a németek fegyvereket akartak belőle készíteni, Hitler azonban meggondolta magát. 1940-ben, Franciaország német megszállása után Hitler Párizsban autózva megtekintette az Eiffel-tornyot is, amelyre a német megszállás alatt a "Németország minden fronton győz" ("Deutschland siegt auf allen Fronten") feliratot függesztették ki.

Gustave Eiffel tornya azonban nemcsak, hogy átvészelte a történelem viharait, hanem újabb szimulációs elemzések szerint is kikezdhetetlen. A Technical Centre for Mechanical Industries (CETIM) szakemberei kiterjedt komputeres modellezéssel vizsgálták meg a 18 ezer darabból összeállított tornyot, a világ legnagyobb vasépítményét.

A tornyot hurrikán erejű szél, korbácsoló eső, rendkívüli meleg, hideg és kövér hótakaró "támadta" a szimulációs rendszerben, mindez azonban hiába, az "öreg hölgy" – ahogy a franciák csúfolják - egy alkalommal sem hajlott meg.

A világhírű torony 8500 tonnát nyom, ehhez az idők folyamán további 3000 tonna járult többek között a liftek, az éttermek és a 24 méteres televíziós antenna révén. A felmérés során arra is fény derült, hogy a torony az utóbbi 120 évben 13 centimétert zsugorodott: kissé összement saját súlya alatt. Mindent figyelembe véve - és a jövőben várható éghajlati jelenségek ellenére - a torony még két-három évszázadig a helyén marad - adtak megnyugtató véleményt a szakemberek.

Erre szükség is van, mivel az Eiffel-torony látogatottsága a második világháború óta folyamatosan nő: eleinte évi egymillió turista kereste fel, számuk pedig mára már majdnem eléri a 8 milliót is. 


Kapcsolódó hírek