Csodagyökér rejtőzik az Alpokban, Kleopátra szépségének is ez volt a titka

Az akár 15 centiméter magas, egy-három milliméteres, sárgásvöröses virágaival a növény vizuálisan meglehetősen feltűnő. Csalogató valeriánaillata azonban annál inkább feltűnő.

Aki az elmúlt hetekben a karintiai Nockberge-hegységben túrázott, észrevehette a valeriána intenzív illatát. Ennek a szagélménynek a forrása az Echte Speik (Valeriana celtica), amelynek értékes gyökereit évszázadok óta a világ távoli részeire is szállítják. A Karintiai Alkalmazott Tudományok Egyetemének kutatási projektje a növény múltban, jelenben és jövőben betöltött szerepét vizsgálja.

A Valeriana celtica subsp. norica alfaja, a valódi Speik Ausztriában csak a karintiai Nockberge-hegységben és a salzburgi Lungau régióban fordul elő, és vizuálisan meglehetősen feltűnő: 15 centiméter magasra nő, sárgásvöröses virágai egy-három milliméteresek. A különlegessége azonban a föld alatt található, nevezetesen a gyökere.

Nagy mennyiségű valeriánaolajat tartalmaz, ezért már az ókorban is használták különböző betegségek gyógyítására és különböző kozmetikai termékekben. Ebből a célból a Speiket az évszázadok során tömegesen kitermelték, és főként azokba az országokba szállították, amelyeket akkoriban keletnek neveztek.

1936-ban a növény állománya annyira megcsappantak, hogy védelem alá helyezték. Ma már csak két gazdálkodó család van a Nockberge területén, akik külön engedéllyel használhatják, és akkor is csak nagyon korlátozott mértékben: szezononként mindössze 25 kilogrammot áshatnak ki virágzás után egy speciális eszközzel, a Speikkramperl-lel. A feldolgozás a német Speick cég kezében van, amely a faj régi írásmódját választotta nevének. A cég elsősorban szappanokat és egyéb ápolószereket gyárt.

A Standard tudósítása szerint a Karintiai Műszaki Tudományegyetem Unesco tanszéke és az Unesco Nockberge Bioszféra Park által idén tavasszal indított, az Osztrák Tudományos Akadémia által finanszírozott projekt a Speiket, mint a különböző érdekek közötti feszültségben lévő természeti erőforrás példáját vizsgálja. A növény alapján a fenntartható használat kérdéseit kívánják tisztázni:

• Kinek a tulajdonában van egy ilyen erőforrás?
• Mi a legjobb módja a megőrzésének?
• Kinek kell hasznot húznia belőle?

Ezeket a szempontokat a természeti erőforrások esetében világszerte figyelembe kell venni: a helyi fűszerektől az esőerdőből származó hatóanyagokig.

Speiket már mintegy 2500 évvel ezelőtt nagyra tartották Egyiptomban és különösen Keleten intenzív, aromás illata és a kozmetikumokban betöltött szerepe miatt. A kutatások tisztázni szeretnék, hogy Kleopátra valóban Speik fürdővel fokozta-e szépségét.

Később Észak-Afrikában és Európában az emberek Speikkel fürödtek és parfümként használták. Még a menyasszonyokra is rádörzsölték az esküvőjük előtt. Bizonyíték van arra, hogy Judenburg városa 1460-ban a császártól monopóliumot kapott a fűszerkereskedelemre.

A középkorban a növény intenzív illatát más módon is felhasználták: egyes bűncselekményeket az úgynevezett Speiksitzennel büntettek. Az elkövetőt bezárták egy épületbe, amelyet a Speik gyökerek szárítására használtak - ez az intézkedés még sokáig hatott, mivel az így megbüntetett személyeket még jóval később is fel lehetett ismerni az illatukról.

Kleopátra azonban szépségének fokozására nemcsak a Speik csodagyökerét vettette be, hanem ásványokat is. Az időszámításunk előtt 3000 környékén keletkezett egyiptomi sírokban több ezer, lapis lazulit is tartalmazó ékszert találtak. Az igazság és szépség istenének tartott Maat szemének kékségét is ezzel ábrázolták. A féldrágakő magas presztízsét az is alátámasztja, hogy Tutanhamon halotti maszkjában is vannak lazurit berakások. A bőrbarát tulajdonságainak köszönhetően még sminkként is használták a felsőbb társadalmi rétegek, állítólag Kleopátra kedvenc szemhéjfestéke is porított lazuritból készült.

Illatterápiás ajándékok testnek és léleknek a Hetedhétshopban