Megpróbálják megmenteni a kihalás szélére került nagy sonkakagylót Horvátországban

A Pinna nobilis néven ismert faj korábban az Adria egyik jellegzetes és ökológiai szempontból fontos élőlénye volt, mára azonban a horvát tengerparton becslések alapján csak néhány vadon élő példány maradt.

A pusztulást főként a Haplosporidium pinnae nevű parazita okozta, amely 2016-ban jelent meg a Földközi-tengerben, és néhány év alatt végigsöpört a térségen.

A horvátországi mentőprogram központja a pulai akvárium lett, ahol ellenőrzött körülmények között tartják életben a megmaradt egyedeket, és laboratóriumi szaporításukkal kísérleteznek.

A pulai akvárium közölte: szakembereinek sikerült laboratóriumi körülmények között kiváltaniuk az ivarsejtek kibocsátását, és korai lárvastádiumokat nevelniük. Ez fontos előrelépés, a kísérletek azonban továbbra is bizonytalanok: a fiatal egyedek érzékenyek a fertőzésekre, a vízminőség változásaira és a táplálék legkisebb eltéréseire is.

Az akváriumban él a Morana nevű példány is, amely fiatal korában került a gondozókhoz, és mára 21 centiméteresre nőtt. Az intézmény egyedülálló túlélőként tartja számon: hosszabb távon is életben maradt annak ellenére, hogy többször ki volt téve a kórokozónak.

A pulai akváriumban emellett Vrsar és Porec térségéből származó fiatal példányokat is tartanak, ezeknél azonban már kimutatták a parazita jelenlétét, így túlélésük bizonytalan.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a nagy sonkakagyló eltűnése nemcsak természetvédelmi veszteség lenne, hanem az adriai ökoszisztémára is hatással lehet. A kifejlett példányok nagy mennyiségű tengervizet szűrnek meg, javítják a vízminőséget, és számos kisebb tengeri élőlénynek nyújtanak menedéket.

A Pinna nobilis a Földközi-tengerben őshonos kagylófaj, amely akár 120 centiméteresre is megnőhet. Sekélyebb vizekben és mintegy 50 méteres mélységig fordul elő, hegyes végével félig a homokba fúródva él, és fonalszerű képződményekkel rögzíti magát az aljzathoz. Horvátországban az 1970-es évek óta védett.