» Magyarország

» Magyarország » Budapest


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Budapesten, a Múzeum körúton álló Magyar Nemzeti Múzeum a magyar történelem tárgyi emlékeit gyűjti és mutatja be. A klasszicista stílusú épület 1837-47 között épült, tervezője Pollack Mihály építész volt, alapítója gróf Széchényi Ferenc.


Korona és palást

Sokáig a Nemzeti Múzeumban voltak láthatóak a koronázási jelvények, amelyeket 1978. január 6-án adta vissza "az amerikai nép képviseletében" Cyrus Vance külügyminiszter a magyar népnek. A koronát 1945 tavaszán menekítették Ausztriába a koronaőrök a szovjet csapatok elől, és három évtizeden át szóba sem kerülhetett, hogy az amerikaiak visszaadják.

John Biden amerikai elnök fiatal szenátorként fontos szerepet játszott a korona hazakerülésében. 

Fiatal szenátorként Joe Biden 1977 augusztusában Magyarországra látogatott, vele utazott a külpolitikai tanácsadója, John Ritch is, aki szerint Biden támogatása sokat segített abban, hogy az akkori elnök, Jimmy Carter felvállalja a korona visszaadásáról szóló döntést.

„Amikor Joe Bidennel Budapesten jártunk, még nem született meg a döntés, ám az ő véleménye is sokat nyomott a latban. Úgy láttuk, hogy az 1956-os forradalom eltiprása óta jelentős változások mentek végbe, és Magyarországon immár sokkal szabadabb volt a légkör. Döntésünkkel a további változásokat igyekeztük bátorítani”-mondta Ritch.

A koronát hangsúlyozottan a magyar népnek kívánták visszaadni, ezért Kádár János nem lehetett jelen az repülőtéri fogadáson és az átadó ünnepségen sem. A korona visszaadásról a Magyar Televízió kétórás késleltetéssel mert közvetíteni, mert a pártvezetők féltek az amerikai külügyminiszter szavait egyenes adásban sugározni. A koronát és a jelvényeket restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, két évtizeden át itt állították ki.

2000. január 1-én a koronázási jelvényeket a Parlamentbe szállították, ahol jelenleg is látható. A Nemzeti Múzeumban csak Szent István koronázási palástja maradt, mivel annak szállítása maradandó károsodást okozott volna.

A millenniumi ünnepségek keretében 2001. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a koronát hajón Esztergomba vitték, ahonnan – rövid tiszteletadás után – visszaszállították az Országházba.

Seuso-kincs

A Magyar Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva a Seuso-kincsnek, amelyek anyagi és művészi értékét tekintve a legjelentősebb késő római ezüst kincsleletek egyike.

Az együttes a 4. században készült, összesen 14 nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből, valamint a kincs elrejtéséhez szolgáló rézüstből áll. 

Nevét a több mint 1500 évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt és aki vagy akinek örökösei vélhetően egy barbár katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4-5. század fordulóján.

A kincs modern kori történet krimibe illő és emberi sorstragédiákkal kísért, elrejtésének és megtalálásának körülményei és a hozzá kapcsolódó, megoldatlan bűntények sorozata pedig máig izgalomban tartja a közönséget.

A leletet a hetvenes években a Balaton közelében találták meg, majd nyoma veszett. A tárgyegyüttes 1990-ben a New York-i Sotheby's aukciós ház árverésén bukkant fel, ahol megpróbálták értékesíteni, ám először Libanon, majd Magyarország és Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be azon az alapon, hogy a kincset az ő területén találták meg, így a gyűjtemény őket illeti. Libanon később visszavonta igényét, Magyarország és a Jugoszlávia jogutódjaként perlő Horvátország keresetét pedig elutasította a New York-i esküdtszék, ezért a kincsek a birtokosnál maradtak.

A magyar államnak végül 2014-ben és 2017-ben sikerült megállapodnia a brit birtokosokkal, a Seuso-kincs így kompenzációs díj fejében, két részletben visszakerülhetett Magyarországra. A kompenzációs díj az első esetben 15 millió euró, a második esetben 28 millió euró (mintegy 8,6 milliárd forint) volt.

A Seuso-kincs tárgyainak lenyűgöző méretei vannak: a legismertebb Seuso-tál például 70 centiméter átmérőjű és 8,8 kg-os, míg az Akhilleusz-tál még nagyobb: 72 centiméteres átmérőjű, és csaknem 12 kg-ot nyom. A tizennégy ezüsttárgy össztömege 68,5 kg.

A 14 kincs egyikén, a Seuso-tálon nemcsak az egykor tulajdonos (Seuso) neve tűnik fel, hanem a Balaton latin megnevezése (Pelso) is egy korabeli vadászjelenet ábrázolásában.

II. Zsigmond gyerekkori páncélja

II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélja egyike volt a Magyar Nemzeti Múzeum legféltettebb kincseinek. Az első világháború után az osztrákokkal aláírt saint-germaini békeszerződés rendelkezett arról, hogy Ausztriának az egykori udvari gyűjteményekből ki kell szolgáltatnia „a magyar szellemi tulajdon fogalma alá tartozó” tárgyakat. Ennek eredményeként került hozzánk az akkor még II. Lajos gyermekkori páncéljának tartott tárgy. Később kiderült, hogy az 1533-ban készült páncélt Zsigmond királyfi korában kapta I. Ferdinánd osztrák főhercegtől, későbbi német-római császártól, amikor annak lányát, Erzsébet főhercegnőt eljegyezte. 

2020 decemberében az Orbán-kormány Lengyelországnak ajándékozta, feltehetően hálából, amiért a lengyel kormány kiállt az Orbán-kormány mellett az EU-vétó kapcsán. A 2020. december 24-i Magyar Közlönyben jelent meg, hogy a kormány úgy határozott, hogy „a Magyar Nemzeti Múzeum alapleltárában 55.3269 leltári számon nyilvántartott »II. Zsigmond Ágost gyermekpáncélja« megnevezésű műtárgy tulajdonjoga a Lengyel Köztársaság részére ingyenesen átruházásra kerüljön”.

2021. február 17-én adta át Orbán Viktor a krakkói Várban Lengyelországnak II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélját. A miniszterelnök megköszönte, hogy "Magyarország eddig őrizhette a páncélt".

Múzeumkert

Játszótér. A Nemzeti Múzeum kertje nemcsak a magyar történelemben tölt be ikonikus szerepet, hanem irodalomban is, azon gyerekkultúra által, amelyet Molnár Ferenc örökített meg a Pál utcai fiúk című regényben. A Múzeumkertben kialakított tematikus játszótér jeleneteket villant fel a Pál utcai fiúk című regényből, illetve kialakítása kapcsolódik a magyar történelemhez és a Nemzeti Múzeum történetéhez.

Stróbl Alajos Arany János-szoborcsoportja. A múzeum kertjében, az épület főlépcsője előtt központi helyet foglal el a költőnek emléket állító, monumentális kompozíció, amelyet 1893-ban avattak fel. A háromalakos szoborcsoportot Stróbl Alajos mintázta meg, a haraszti mészkőből felépülő, többlépcsős talapzatot pedig Schickedanz Albert tervezte. Az emlékmű közepén kimagasló Arany János alakját Toldi Miklós és szerelme, Rozgonyi Piroska, illetve lent középen egy lanton álló, kiterjesztett szárnyú turulmadár övezi. Toldi mellett megjelenik bronzból megformázott pajzsa, kardja és sisakja is.

Tartomány:Budapest
Település:Budapest
Cím:Magyar Nemzeti Múzeum
GPS: 47° 29′ 28.26276″, 19° 3′ 46.3819″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó

arrow_upward