Circuit de Monaco

A Circuit de Monaco története 1929. április 14-én kezdődött, amikor Antony Noghès, a Monacói Automobil Klub elnöke – II. Lajos herceg támogatásával – megszervezte az első Monacói Nagydíjat. A 16 induló versenyző közül William Grover-Williams diadalmaskodott Bugattijával, mindössze 80 km/h-s átlagsebességgel megtéve a 100 kört.

A pálya 1950-ben vált a frissen alapított Forma–1 világbajnokság részévé, majd 1955-től – néhány kimaradt évet leszámítva – minden szezonban helyet kapott a versenynaptárban.

A mai napig gyakorlatilag változatlan, 3,337 kilométeres nyomvonal Monte-Carlo és La Condamine keskeny utcáin fut végig, a kikötő két oldalát követve. A 19 kanyarból álló pálya rendkívül szűk, sok helyen mindössze centiméterek választják el az autókat a korláttól, ezért az előzés szinte lehetetlen – volt már olyan év (2003), amikor egyetlen előzés sem történt a teljes futam alatt.

A pálya leghíresebb pontjai közé tartozik a Kaszinó tér, a Fairmont-kanyar (a Forma–1 leglassabb kanyarja), az alagút a Fairmont Hotel alatt, valamint az Uszoda-sikán a kikötő mentén. Mivel a szűk utcák miatt az átlagsebesség is jóval alacsonyabb a többi pályánál, a Monacói Nagydíjat nem a megszokott 305, hanem csak 260 kilométeres távon rendezik, 78 körön keresztül.

A pálya különleges hangulata és presztízse miatt a Forma–1, az Indianapolis 500 és a Le Mans-i 24 órás verseny mellett a motorsport egyik "hármas koronájának" tagja. A legtöbb győzelmet Ayrton Senna szerezte itt, összesen hat alkalommal.