Július 21. a függetlenség napja. Belgiumban

Julius Caesar i.e. 57-ben hódította meg Belgium mai területét, amely az i.sz. 4-5. században a frank királyság központi magva lett. A frank birodalom bukásakor önálló hercegségekre esett szét, melyeknek történelme összeolvadt Németalföld történelmével.

1516-1713-ig az ország a Spanyol Németalföld része lett, majd az 1714-es rastatti béke után a Habsburgokhoz került, akik 1794-ben a fleurusi vereséggel végképp elveszítették és Franciaországnak engedték át az országot. Az 1815-ös bécsi kongresszus egyesítette Belgiumot Hollandiával I. Vilmos jogara alatt, ez volt az Egyesült Németalföldi Királyság.

1831. július 21-én az ország független lett (elszakadt a hollandoktól), amit a belga Nemzeti Kongresszus hivatalosan november 18-án jelentett be, s ezt 1831. november 20-án a londoni konferencia is elismerte. Ugyancsak 1831. július 21-én Lipót szász-koburgi herceget választották királlyá.

1884-ben II. Lipót uralkodása alatt Belgium 2380 ezer négyzetkilométer területet szerzett meg Közép-Afrikában. Az első világháborúban I. Albert uralkodása alatt a német csapatok megszállták az országot, a háborút lezáró versailles-i békeszerződésben határozták meg az ország jelenlegi határait.

A II. világháború idején Belgium ismét német megszállás alá került, 1944-ben szabadult fel. 1944-ben Belgium Hollandiával és Luxemburggal elhatározta a Benelux-vámunió létrehozását, mely 1948. január 1-jén lépett életbe.

1949-ben Belgium alapító tagja volt az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO).

1951-ben trónra lépett I. Baldvin, miután apja, III. Lipót lemondott a trónról fia javára, ugyanis 1940-ben ellenállás nélkül átengedte a német tankokat Belgium területén, ezért személyét sok kritika érte. 1960-ban a kormány függetlenséget ígért a kongói népnek, ezzel megszűnt Belga-Kongó.

1993-ban meghalt I. Baldvin, s a trón öccsére, Albert hercegre szállt, aki II. Albert néven uralkodott 2013 júliusáig. Utóda 2013. július 21-én legidősebb fia, Fülöp lett.