Assiros

Asszírosz egy kicsiny észak-görögországi városka. Nevezetessége egy feltárt bronzkori, a palotaközpontokat megelőző falu. A bronzkori település helyén a későbbiekben nem volt lakott hely, ezért kivételes épségben maradtak fenn a romok.

Assiros (görögül: Άσσηρος) egy kis falu Közép-Makedóniában, a Thesszaloniki körzeti egységben, amelyet elsősorban a határain belül található Assiros Toumba nevű őskori tell-lelőhely tesz régészeti szempontból kiemelkedő jelentőségűvé.

Assiros (görögül: Άσσηρος) egy makedóniai falu a Thesszaloniki körzeti egységben, Közép-Makedónia régiójában. Az Assiros Toumba nevű tell a Langadas-medence északkeleti végén helyezkedik el, körülbelül 25 kilométerre Thesszalonikitől. A falut 1926 előtt Giouvesna névvel illették; 2011 óta a Lagkadas önkormányzat része. A település neve egy ókori városról kapta elnevezését.Ez az antik város, Asserus (görögül: Ἄσσηρος), Mygdonia tartományában feküdt, az ókori Makedónia területén.

A falut 1902. augusztus 11-én egy 7,9-es erősségű földrengés sújtotta. A faluban ma néprajzi múzeum is megtekinthető.

Assiros legfőbb látványossága az Assiros Toumba régészeti lelőhely. A toumba (domb) a középső bronzkortól (i. e. 2000 körül) a vaskorig (i. e. 850 körül) terjedő évszázadok tucatnyi építési fázisát foglalja magában. A lelőhely alapjánál 100×70 méteres kiterjedésű, és 14 méterre emelkedik a környező terület fölé – ez a magasság a korszakokon átívelő, erős teraszfalak ismételt újjáépítésének eredménye, amelyek egyszerre szolgáltak védelmi és tartószerkezeti célokat. A középső és késő bronzkori telepet (i. e. 2000–1100) jellemző, egymást fedő lakószintek alkották a dombot, amelynek késői fázisából különösen kiemelkednek a gabona- és hüvelyestároló létesítmények, amelyek a közösség társadalmi szervezetéről és mindennapi életéről tanúskodnak.

Az Athensi Brit Iskola és a Birminghami Egyetem közös feltárásai 1975 és 1989 között fontos bizonyítékokat tártak fel a késő bronzkori Makedónia társadalmi szervezetéről, mezőgazdasági termeléséről, valamint a mükénéi Görögországgal és a Balkánnal fenntartott kapcsolatairól. A lelőhelyen feltárt épületgerendákon végzett radiokarbon- és dendrokronológiai vizsgálatok segítségével sikerült az égei világ bronzkorra való átmenetét i. e. 1070 körülre keltezni – ez az egyik legpontosabb ilyen jellegű időmeghatározás. A bayesi modellezéssel megállapított abszolút dátumok következetesek, ugyanakkor meglepők: szisztematikusan 70–100 évvel korábbiak a dél-görögországi hagyományos kronológiáknál.