Lech-mezei csata

Szent Ulrich Augsburg püspöke és védelmezője volt, fellépett a kalandozó magyarok ellen. A Lech-mezei győzelmet az ő imádságának és a nyakában viselt keresztnek tulajdonították a kortársak. Hallal szokták ábrázolni, mert legendája szerint egy darab neki ajándékozott hús csütörtökről péntekre virradóra hallá változott.

955-ben magyarok felett Lech-mezőnél győzelmet aratott I. Ottó.

A Lech-mező (németül Lechfeld) a Lech és a Wertach folyók között, Landsberg és Augsburg közt elnyúló, 40 kilométer hosszú síkság Bajorországban. 

A csata a magyar honfoglalás utáni, mintegy fél évszázados kalandozó hadjáratsorozat végét jelentette: a magyar sereg — amely korábban évtizedeken át gyakorlatilag ellenállás nélkül fosztogatta Nyugat-Európát — I. Ottó egyesített német seregétől szenvedett megsemmisítő vereséget, aminek nyomán a hazatérő vezéreket (köztük Bulcsút és Lehelt) kivégezték. A csata jelentőségét mutatja, hogy I. Ottó a győzelem után a csatatéren császárrá kiáltatták ki katonái, ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy két évvel később, 962-ben ténylegesen német-római császárrá koronázzák.

A vereség Magyarország történelmében is fordulópontot jelentett: a kalandozások befejezése és a nyugat felől érkező fenyegetés belátása hozzájárult ahhoz, hogy a magyar fejedelmi család a következő évtizedekben a nyugati kereszténység és államszervezet felé forduljon, ami végül I. István 1000. évi királlyá koronázásában teljesedett ki. A csata emlékét ma a Lechfeld-síkságon információs táblák és Szent Ulrich augsburgi kultusza őrzi — a püspököt 993-ban avatták szentté, ezzel a katolikus egyház első hivatalosan kanonizált szentjévé vált.